Miért nem mered elhinni, hogy szeretnek?

Az utóbbi időben sokszor szembe jön velem a kérdés, vajon képesek vagyunk megélni a jót? Képesek vagyunk elhinni, hogy az nekünk jár?

Mindenki a társát keresi. A szerelem önmagában egy nagy katarzis, ami magával hoz mindenféle érzést. A saját bőrömön is tapasztaltam milyen az, és sajnos általános problémaként is gyakori, amikor nem hiszik el mind azt a jót, amit egyik ember a másiknak nyújtani tud. Amikor nem erőfeszítés a gondoskodás, amikor teljes szívvel és lélekkel képes vagy működtetni egy kapcsolatot, amire úgy vártál.

Hosszú évek magányos percei végre feltöltődnek fénnyel,

feltöltődnek szeretettel, megértéssel, melegséggel.

Mindennel, ami emberi, ami eredendő, ami Én vagyok, ami Te vagy, és ami Mi lehetünk.

Sok csalódás vagy hosszabb magányos időszak után mikor végre olyan társra lelünk, aki tényleg mindenféle szempontból ideális, akivel még a nehéz percek is könnyebbséget hoznak, bekúszik a fejünkbe az a bizonyos zord hang, ami elkezdi elhitetni velünk, hogy itt valami biztos nem stimmel, hiszen nem lehet minden ennyire jó…

“Velem eddig nem így bántak. Hogy lehet az, hogy ennyi jót kapok? Miért pont én?

És miért pont most? Én ezt tényleg megérdemlem? “

Annyira a tudatunkba tud férkőzni az a hang, hogy elfelejtjük megélni mind azt a jót, amit kapunk. Elfelejtünk hinni, nem csak a másikban, de magunkban is. És elfelejtünk szeretni, mert megijedünk, mi lesz, ha elveszítjük azt a különleges csodát, akit kaptunk.

Pedig igen. Neked is és mindenkinek alanyi jogon jár ebben az életében is, és minden életében az a boldogság, amit választ magának. Aminek utat enged, amit el mer hinni és ezáltal meg mer élni.

Én azt gondolom, hogy sok év szenvedés után, ha megtalálod azt az embert, aki számodra mindenféle szempontból ideális, aki megmutatja milyen, amikor igazán szeretnek, aki nem kételkedik, aki magával hozza az érzést, hogy ez mennyivel másabb, mint eddig, engedj utat neki, merj újra hinni és merj újra igazán boldogan élni!

Nincs hosszas magyarázatom a miértjéről, egyszerűen csak mert úgy érzem,

két lélek egymásért van, és nem egymás ellen.

Musa Dóri

(kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük