Minden nap ajándék…

Talán nem mindig érezzük, gondoljuk így, de ha jobban belegondolunk, azért van benne igazság, amire persze – gyarló emberi módon – csak utólag döbbenünk rá.

Reggel talán a pokolba kívánjuk, hogy fel kell kelni, és munkahelyre kell menni…

Valljuk be őszintén, az esetek többségében eszünkbe sem jut

ajándékként tekinteni erre, pedig az, hisz sajnos ez a lehetőség

nem mindenkinek adatik meg.

Vajon nap, mint nap gondolunk-e arra, mekkora ajándék, ha egészségesek vagyunk, hogy a sok sok beteg ember milyen szívesen cserélne velünk?

Érezzük-e ajándék mivoltát egy ránk villanó mosolynak, értékeljük-e az adott pillanat felénk irányuló kedves megnyilvánulásait, vagy csak a komor tekintetek látványán háborodunk fel?

Ugye néha a szeretetet is természetesnek vesszük? Gyakran visszaélünk vele, aztán utólag döbbenünk rá, hogy mit is vesztettünk.

Nehéz pillanatok ajándéka lehet egy jó szó, vagy egy csendes együtt hallgatás…

Ajándék a váll, amire ráborulva kisírhatjuk magunk, és a kéz,

mely feltételek nélkül emel fel, ha baj van.

Ajándék az őszinte szó, a szemtől szembe nézős, a nem hátulról támadó… A bizalom is az, melyet nehéz megszerezni, de elveszíthetjük pillanatok alatt.

Ajándékok a természet csodái…

A madárdal, a nyíló virágok, gyümölcsök zamata, a kenyeret adó búzakalász… A felkelő, és a lenyugvó nap látványa, a csillagos égre való bámulás, az enyhet adó eső, az áldó napsugár. A mindezekre való rácsodálkozás.

Minden nap ajándék, csak rajtunk áll, hogy ezt így fogjuk-e fel…

Ne feledd:

,,A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint,

kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz,

a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.” (Szepes Mária)

Edit

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.