Minden nap egy rejtélyes misztérium: bármit hozhat magával

Annyira vágytam. Mindent és egyszerre.

Szinte tíz perc alatt akartam megoldani az életem…

Minden kérdésre azonnal választ kapni. Rohanni a jövőbe, mint aki fél a múlttól és tart a jelentől, és aki nem képes elfogadni, ha nem ő irányít.

De ennek vége kell legyen.

Mert nem suhanhatok el az életem mellett, mint egy gyorsvonat, nem tehetem, hogy figyelmen kívül hagyom a jelen adta szépségeket.

Meg kell állnom, és rácsodálkoznom, hogy minden nap egy rejtélyes misztérium, ami bármit hozhat magával…

És várni… Csillogó szemekkel elébe állni, és azt mondani: itt vagyok, gyere és lepj meg!

Adj mosolyt, vagy épp könnyeket, simogatást, borzongást, megalkuvást és gyomorremegést… Hisztériát, vagy haragot, éneket, vagy csendes perceket.

Adj soha vissza nem jövő pillanatokat, szerelemem édes érintését, anyám mosolyát, húgom nevetését, gyermekem dacát. Vidám napfelkeltét és szomorú, bágyadt napnyugtát.

De mindenek előtt adj türelmet.

Mert mindent, de mindent át akarok érezni, hatoljon minden sejtemig az élet… Hisz olyan gyorsan telik, akár a másodperc, és nem tehetem meg, hogy elébe szaladok.

Meg kell állnom. Várnom kell, és kitárni a karjaim bárminek, ami az utamba kerül… Ami adatik…

Mert tudom,

nem jön semmi hiába.

Agárdi Zsóka

http://agardizsoka.cafeblog.hu/

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.