Minden nappal egyre kevésbé fáj

Az első nap. Az első hét. Az első hónap…

Homlokát az ablaknak támasztva nézte az esőt. A vízcseppek halkan koppantak az üvegen majd lefolytak, elmosódottá téve a kinti világot.

Azon töprengett miért ilyen nehéz mindig…

Főleg az a bizonyos első nap, amikor az ember gondolatai csak akörül forognak, hogy mi volt még pár órája…

Amikor lehunyta a szemét, látta maga előtt az arcát, a mosolyát. Érezte az illatát.
Megborzongott ha eszébe jutott az érintése.

Összeszorította a lelkét , a gyomrát, az egész bensőjét az a fura, megmagyarázhatatlan érzés , amibe belekeveredett a hiány , a ragaszkodás , a vágy.

Az első nap… Ami mindig váratlanul jön… Amikor csak körülötte forognak a gondolatok.

Az első nap.
Az első hét.
Az első hónap.

Fizikailag fájt a hiánya. Elborította mint egy hullám.

De tudta, hogy huszonnégy óra múlva jobb lesz.

Minden nappal egyre jobb.

Molly

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.