Tudod jól, mennyire gyűlölöm ezt a sztereotípiát: minden nő csak a pénzre hajt és ásóval a kezünkben várjuk azt a lúzert vagy sugar daddy-t, aki szponzorál majd bennünket.

Ezért nem bírom, ha ezzel viccelődsz. Van humorérzékem, ahogy önérzetem is. Márpedig nekem a szerelem, a kapcsolatunk mindig is fontosabb volt egy darab papírnál.

Tudhatnád már: nem az a fajta nő vagyok, akit a dohány levesz a lábáról, aki a Deákok susogó hangjára kiugrik a bugyijából. Nem hoz lázba a tudat, mennyi van a számládon, ahogy a ruhád vagy az autód márkája sem izgat fel. Légy igényes a megjelenésedre, érezd magadat jól abban, amit viselsz, a kocsi ne rohadjon le alattunk, innentől kezdve nem számít, mibe, mennyi pénz töltöttél.

Költs magadra annyit, amennyi jól esik és nem sajnálsz,
de engem ne is próbálj megvenni, mert nem tudsz.

Az én szívem ára nem forintosítható. Engem csak érzelmekkel „vehetsz” meg. De hiszen ezt tudod, hiszen már akkor is szerettelek, amikor szinte nulla forintod volt és azután is szeretlek, amióta lett. Megtapasztaltuk mi már milyen az, mikor felkopik az ember álla és épp csak sikerült kiköhögni az albérlet árát. Akármilyen mélyen is voltunk anyagi szinten, akkor is boldog voltam, mivel te ott voltál mellettem.

Sosem éreztem kevésbé megbecsültnek magamat azért, mert a kínaiba, nem pedig a Gundelbe vittél. Nem okozott szívfájdalmat, hogy Vácra, és nem Párizsba ruccantunk ki. Ellenben hihetetlenül boldog voltam, mikor születésnapomra egy kis plüssfigurát kaptam, semmint méregdrága ékszert.

Úgyhogy sem komolyan, sem pedig viccből

nem mondhatod rám: neked IS csak a pénz számít.
Persze, fontos és tudok örülni annak, ha van.

Igen, én is vágyom az anyagi biztonságra, ám nem minden áron és vannak annál is lényegesebbek a fontossági listámon. Éppen emiatt soha nem határozta meg kapcsolatunkat a pénz és nem is fogja. Én a gazdagságban-szegénységben fogdalmát már akkor megfogadtam, amikor összejöttünk. Sőt, eleve így születtem, hiszen soha, egy pillanatig sem érdekelt az, kinek, mennyi lóvéja van.

Ha milliárdos lennél, az sem érdekelne.
Nem tisztelnélek, nem becsülnélek, nem szeretnélek jobban.

Annál jobban, mint most is teszem. Sajnálom, ha téged ez elszomorít, ha nem sikerült tetten érni, miszerint én is „olyan” nő vagyok. Bár meglennék lepve, ha téged ez csalódással töltene el. Hiszen csak az a férfi tud örülni ennek, aki valójában nőgyűlölő vagy képtelen másképp kimutatni az érzéseit. Szerencsére te egyik sem vagy és önbizalomból is jutott elég ahhoz, hogy ne kelljen a zöldhasúak segítségével vásárolnod meg az önbecsülésedet.

Nem tehetek róla:

én ilyen nő vagyok.
Az a fajta, akinek számára az érzelmeknek és a tetteknek van értéke.

Értékesebb egy csók, egy jó beszélgetés vagy séta. Nincs az a bankó, amiért elcserélnék egy veled töltött összebújós estét. A szádat elhagyó szeretlek szó ára is megfizethetetlen, de ugyanilyen értékes számomra egy szépen csengő bók is. Akinek a pénz és az ajándékok a szeretetnyelve, az bizony bajban lenne velem.

Ugyanis nem a bankkártyákkal teli tárca kelt melegséget a lelkemben, hanem ahogy nevetésre bírsz egy pocsék vagy fárasztó nap után. Szeretem, ha szomorúságomat gyengéd szavakkal, öleléssel és nem ajándékokkal űzöd el. De ha már ajándék: mindig is jobban értékeltem az apró figyelmességeket, semmint a nagy, látványos, drága meglepetéseket. Hiszen nincs nagyobb ajándék nálad.

Tudom, sok mindenben nem hiszel, de egy valamit mégis zsebre tehetsz, mert

holtbiztos, hogy nem változik meg: sosem leszek pénzéhes.
Nálam a szeretet, a szerelem mindig felette fog állni.

Értsd meg, ilyen a szeretetnyelvem. Fogadd el: nem kellenek nagy dolgok a boldogságomhoz.

Wadolowski-Balogh Orsolya

(kezdőkép: Pexels)