Nem akarok újra szakadékba zuhanni, mégis félek a boldogságtól

Félek a boldogságtól, félek, hogy újra bele zuhanok a szakadékba.

Mert igen, benne voltam. Többször is. Mindig kimásztam, de most már nem tudnék.

Az első nagy szerelem úgy indult, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Aztán szétváltak az útjaink. Szemtelenül fiatalok voltunk. Új életet kezdtünk mindketten, házasság, gyerekek. De valami mindig hiányzott.

Egymás társaságát senki nem tudta pótolni.

Telt-múlt az idő és útjaink újra keresztezték egymást. Jött a mindent elsöprő szerelem, melynek szakítás, válás lett a vége. Nem érdekelt senki és semmi, csak hogy együtt lehessünk. A fellegekben jártunk. Költözés, közös gyerkőc tette majdnem tökéletessé a kapcsolatunkat.

Aztán történt valami és elindultunk a lejtőn, ahonnan akárhogy akartunk, nem tudtunk, de lehet, hogy nem is akartunk visszafordulni.

Pár év így telt el, hogy harcoltunk hol egymásért, hol egymás ellen. Mindennapossá vált a sértegetés, bántalmazás. Majd a kegyelemdöfést megtetted, elárultad a kapcsolatunkat, megcsaltál. Többször is. Minden egyes alkalommal a szakadék aljából húztak vagy másztam ki.

Aztán eljött az a nap, amikor nem bírtam tovább a csalódást és véget vetettem a kapcsolatunknak.

Ekkor döbbentem rá, hogy soha nem szerettél igazán.

Hogy az egész életem egy hazugság volt veled. Ott voltam a szakadék alján 2 gyerekkel 2 apától és egy összetört szívvel.

Ismét telt-múlt az idő és újra elkezdtem felépíteni az életem. Hallani se akartam arról, hogy újra legyen mellettem valaki, mint társ. Nem tudtam és nem is akartam bízni senkiben, önző voltam, féltettem magamat.

Még egy zuhanást nem tudok túlélni, és ugyan kinek kellenék, hisz 2 gyerekem van 2 apától… Magányos voltam hónapokon keresztül, közben pedig irigykedve néztem a szerelmes párokat, családokat.

Volt egy fiú azonban, aki ekkor már lassan 1 éve írogatott, folyamatos elutasításom ellenére. A kitartása miatt kapott egy találkozót, azt mondta, ha megismerem, rájövök, hogy ő életem szerelme. Természetesen őrültnek tartottam. A mai napig annak tartom. De ez az őrült fiú megváltoztatta az életemet.

A szürke hétköznapokat színessé varázsolta, a szeretlek szó jelentését felülírta, a tisztelet, megbecsülés érzését bemutatta, érzékeltette.

Tudom már, milyen érzés, ha valaki tiszta szívből szeret, támogat.

A gyerekeknek apjuk helyett apjuk, őszinte szeretet van köztük is. Soha nem fogom tudni meghálálni, hogy rá találtam.

Mégis félek… Félek, hogy kevés leszek és újra zuhanni fogok.

Kérlek, ne hagyj elveszni és bizonyítsd be, hogy vannak még érző szívű férfiak a világon!

Bizonyítsd be azoknak a nőknek, akik ma engem néznek irigykedve, hogy ne adják fel és mindenkire vár valaki!

Bizonyítsd be, hogy megérdemlem a boldogságot!

Minden nő megérdemli a boldogságot…

Léna

(kezdőkép: Unsplash)

One thought on “Nem akarok újra szakadékba zuhanni, mégis félek a boldogságtól

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük