Nem vagy mellettem, de velem vagy, érezlek

Már annyira megszoktalak. De nem magam mellett. Nem. Mert nem vagy itt.

Hanem itt bent, tudod, itt bent mindenhol. A tüdőmben, az ereimben, a bőröm alatt, az elmém legrejtettebb zugaiban. De nem mellettem. Nem. Mert nem vagy itt.

Hanem bennem rejtőzködsz, velem éled napjaid. Bár te erről nem is tudsz. Vagy ha tudod is, nem mozdít.

Pedig minden reggel az ablakodon beszűrődő első fénysugár az én csókom.

Én vagyok a reggeli kávé az asztalodon.

A féltő mosoly az utcán egy idegen arcán keresztül.

A kéjes gondolat a munkába menet, ami nem ő. Mert az én vagyok.

Csak Te nem vagy itt. Hát akkor hol vagy?

Egy biztonságot nyújtó helyen, ahol békére lelsz?

Vagy ott, ahol csak egy apró fény pislákol?

Ha elesnél, van, aki felsegít? Vagy inkább csak bukdácsolsz?

Mikor rossz napod van, én ott vagyok. Nem látsz, de melletted haladok.

A nyitott ablakon besuhanó kósza szellő a lakásodban én vagyok. Átjárom a szobák minden sarkát, és érzem mindenhol a parfümöd illatát. Ki is lopok magammal egy keveset belőle.

Mert te járod az utad, talán még most is keresel valakit. Én neked ott vagyok…de Te nekem nem vagy itt.

Melodi

(kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük