Nem vagyok elég jó… avagy a habos kakaó története

Egy habos kakaóhoz tudnám hasonlítani az életet.

Kanalazva a habos kakaót, egyesével szeded le róla a csokidarabokat és az az érzés, ahogyan szétroppanak a csokidarabok és AZ, ahogyan elolvad a szádban.

Hmmmmmm…

egyszercsak szétárad a testedben a boldogság érzése.
Azt érzed, megérkeztél.

Talán ilyen a gyermeki éned is, amikor eljátszadozol és elfantáziálgatsz minden egyes kanálnál. Mutatod édesanyádnak és jó esetben közösen kanalaztok. Majd ahogy kezdesz leérni a pohár aljára és kiszürcsölöd az utolsó cseppét is, hipp-hopp felcseperedtél. Mintha csak kiürült volna a pohár.

Elkezded keresni a miérteket, a receptet, keresni ugyanazokat az ízeket.
Minden olyan más.

Ott csengnek a szüleid szavai: mosd meg a fogadat. Ne egyél annyi édességet, este már ne egyél csokit. Mintha csak azt olvasnád a buszmegállóban, hogy ha nincs x lájkod már senki vagy, ha nincs bizonyos életkorban gyereked, akkor el is késtél vele.

Folyamatos tiltások és kontrollálások bűvkörében élsz.
S egyszer csak eljutsz arra a pontra, hogy betelik a pohár és keserű az íze vagy édes helyett már sós. Azt mantrázod magadnak folyton folyvást, hogy NEM VAGYOK ELÉG JÓ.

Itt állj meg kérlek egy pillanatra.

Menj haza és készítsd el magadnak a TE habos kakaódat.

Olvashatsz hozzá recepteket, ízlelgesd, kóstolgasd. Biztos, hogy nem fog összejönni elsőre az az ízvilág, amit keresel. Biztos vagyok abban is, hogy párszor a lefolyóban vagy a kukában fog landolni néhány alapanyag. Ne foglalkozz vele, csak tökéletesítsd. Lehet az sós, karamellás vagy dupla csokis.

Egy a lényeg, olyan legyen ahogyan TE szereted.

Senki nem fogja tudni elkészíteni neked a számodra kedvező textúrát, a te receptkönyvedet, azt ami megfelel számodra.

Ülj le minden nap 15 percre és tervezd meg, fantáziálgass róla.

Ugye milyen szép is a habos kakaó avagy az élet metafórája?

Így vagyunk az életünk megtervezésével is. Folyamatosan másnak akarunk megfelelni, állandóan a tökéletesre törekszünk. Arra hogy nem hibázhatunk.

De, hibázhatsz. Az is a fejlődésed része.
Mindig azt kapod, amire éppen életed adott szakaszában szükséged van. Kapcsold le a fejed fölött cikázó ventillátort a konyhában és csendesedj el. Tervezd újra a textúrát. Ha azon morfondírozol, hogy holnap is elszúrod, akkor el is fogod.

Éld meg újból a roppanást, szippants bele, ízlelgesd és figyeld ahogy szétárad a testedben a melegség. Ugye milyen jó és finom?
Ha el is buksz, akkor az egy rejtett simogatás, hogy képessé válj felállni.

Tedd fel magadnak a kérdést: Te miben is vagy különleges?

Ne félj az újtól, attól hogy kizökkensz a komfortzónádból, csak ízlelgesd az életet kérlek nap mint nap és képzelj rá egy nagy habot sok-sok csokidarabbal.

Dr. Németh Eszter
Jogász, igazságügyi mediátor
www.mediatorfured.hu

(Kezdőkép forrása: canva.com)

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

Csokipöttyös kalács feketeribizli lekvárral

Kaméleon vagyok – vajon van, aki megértene?

Tudnom kell, mennyit érek neked

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük