Azt hiszem, sorsszerű történet a miénk.
Sőt, nem hiszem, hanem tudom.
Nem lehetett véletlen, mert akkor nem lett volna minden ennyire mesebeli és szinte előre megírt. A találkozás veled tökéletes volt, bár váratlanabbul nem is jöhetett volna, de hát a jó dolgok sosem szólnak, csak hirtelen bekopogtatnak.
Sosem felejtem el azt az ébredő tavaszt, amivel együtt feléledtek az érzelmeink is.
Boldogság és varázs mindenütt, te és én, és a szerelem, amit nem tudtunk elnyomni.
Pedig te megpróbáltad.
Nem volt könnyű, tudom. Döntened kellett egy nagy időket megjárt kapcsolat és a hirtelen jött rózsaszín lélegzet között. Féltél, szenvedtél, nemet mondtál, de valahogy mégsem tudtál. Szakítottál velem és közben mégis felhívtál. Erős akartál lenni és mégis azt mutattad, hogy nem tudsz a szívednek parancsolni. Mélyen éreztél és biztos voltál bennem, és az álmodban, ami pontosan az a pici és törékeny lány volt, aki én voltam.
Majd komolyan határoztál, és összecsomagoltad a korábbi életed, megtetted a lehetetlent és engem választottál.
Ellene mentél az addigi világodnak, a közös barátoknak és fogadott családtagoknak. Nem érdekelt semmi, nem tudott érdekelni semmi.
Csak én.
Én pedig abban az őrlődő hónapban úgy éreztem, meghal mindenem. Lelkem tépődött és szívem hasadt, a világ elől is elvonultam. Érezni akartam, amit kaptam: az igazi és fájdalmas, de reményteli szerelmet. Kergettem az ábrándjaimat, elképzeltelek és gondolatban öleltelek. Legbelül pedig hittem, hogy nem hagysz majd magamra ezzel a hatalmas élménnyel.
És nem is tetted. Erős voltál és összecsomagoltad a korábbi életed. Fejest ugrottál és az ismeretlen, de őrjítő szerelmet választottad.
Nem érdekelt semmi, csak az, hogy eljöjj értem, és szembenézz velem. Látni akartad az arcomon, hogy legalább annyira akarom, mint te. Cipelted magaddal a kételyed és tudtad, hogy az útról, amin jársz, már nincs visszaút. Tudni és érezni akartad mellettem, hogy újra és igazán élsz.
Az arcom pedig megmutatta neked, amire vágytál. És azóta is megmutatja neked minden egyes reggel, amikor felébredsz, rám nézel, és én mosolyogva visszanézek Rád.
Mert engem választottál, én pedig téged.
