Ölelj most, csókolj hevesen, szeress szívből

Már hullanak a falevelek, velük együtt érzelmek szállnak a földre. Ahány szín, annyiféle: a félelmeink, a vágyaink, a csalódásaink…

Az ősz az elmúlás.

A vidám zöld eltűnik, a színek kavalkádja váltja fel.

Királynő ez az évszak,

az átváltozásé, a bordó s sosem fakó,

erős nő!

Erősek vagyunk mind, de változunk. Igen, jön egy kis hideg, rideg, ami talán pillanatnyilag kifakít, mégis újjáéledünk.

Csodálatos ez is, őszben lenni is.

Igen! Jön még a tavasz, kivirágzunk, milliónyi vidám színben pompázunk. De előtte még jön a tél, a színtelen, a fagyos.

Változunk, erősödünk, újulunk.

Nem bánthat minket egy kis melankólia, lassan új ruhát öltünk

és újra mosollyal töltjük meg a környezetünk.

Hótakaró nélkül hogyan pihenne a föld?!

Minden évszakban ott a varázslat, csak észre kell vennünk, de minden mulandó, így a pillanatot kell megéljük!

Ölelj most, csókolj hevesen, szeress szívből…

Ebből meríts több erőt és szeress jobban!

Ha szeretet van,

mindened megvan.

Anna

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.