Olyan vagy, mint egy guszta sütemény, aminek nem lehet ellenállni, mégis muszáj

Az üde nyári szellő enyhített a forróságon. Első ránézésre a könnyedség jellemezte. Lenge ruha, lazább frizura, leheletnyi smink, könnyű krém és gyümölcsös-virágos illatú parfüm. Fekete, olajbogyóként ragyogó szeme viszont szomorú és könnyáztatta volt. A férfi lakásából tartott hazafelé.

Korábban volt az a… kínos beszélgetésünk, de… túltették magunkat rajta, és megint minden jó volt. Mint egy habos kávé a Starbucksban. És majd megint olyan is lesz minden. Csokoládé szórattal a tetején. Legalábbis ezt gondolta.

Akkor mégis mi a baj? Az, hogy ennek a férfinak több nővel volt dolga, mint ahány olajbogyó volt abban az XXL üvegben, amit Görögországban vásároltak. Újra megcsalta.

Felszállt a villamosra, leült az ablak melletti üres helyre. A táskájában zsebkendő után kotorászott, amikor egy képeslap hullott az ölébe. A templom volt rajta. Egy marcipánkápolnára hasonlított. Egy kicsi mézsárga építmény a homokos part tövében. Mintha valaki egy macaront ejtett volna a szürke sziklák közé. A korfui nyaralásuk.

Újra könnybe lábadt a szeme. Ha összegeznie kellett volna a férfi életét, ezt mondta volna: ő az, aki napokra eltűnik, majd visszatér, mintha mi sem történt volna, hogy másnap újra kereket oldjon. Mindig végtelenül elfoglalt és annyira kerek az élete, hogy ő vagy akármelyik nő csak egy meggyszem az ő habostortáján: nem feltétlenül szükséges, de dísznek megteszi.

Az volt a baj, hogy ha meglátta a férfit, az olyan volt, mint amikor egy gusztusos süteményt lát meg a cukrászdában és egyszerűen nem bír neki ellenállni.

De most végleg pontot akart tenni ennek a kapcsolatnak a végére.

Hazaérve egy elnyűtt cigis dobozt vett ki a fiókból. Ennyit a leszokásról! A mosogató alatt egy vodkás üveg pihent. Elővette és jó nagyokat kortyolt belőle. Kiment az erkélyre, megnyújtotta a szál cigit, mélyen leszívta a füstöt.

Köhögés kapta el. A vodka is vissza akart jönni a hirtelen megerőltetéstől, és már nem tudta eldönteni, hogy köhög vagy öklendezik.

Rendezte sorait, elnyomta a cigit és a kerti bútor foteljébe omlott.

Elkönyvelte, hogy még normálisan szenvedni sem tud, ha már így nagyjából vége az életének a férfi nélkül.

Kavarogtak a gondolatai, számolt, majd felkiáltott:

Ó! – Kapta a szája elé a kezét, mint aki éppen most bukkant rá egy nagy doboz vanília fagyira a fagyasztó mélyén.

Gyermeket várt a férfitől…

Kirizs Kornélia

(kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük