Online társkeresés játékszabályai – alias Tinder

Balra, jobbra, balra, balra, ismét jobbra, megint balra, megint jobbra. Match! Párba álltunk! Jöhet a privát csevej. Már persze ha jön…

Nos már ennyiből is kitalálható, hogy nem másról, mint a Tinder-ről, napjaink talán egyik leggyakrabban használt, mégis inkább szidott, mintsem dicsért online társkereső applikációjáról van szó.

 

Tinder és aki rajta van…

De vajon miért kap annyi negatív kritikát a Tinder, ha nem más van rajta, mint mi magunk?

Vajon miért viselkedünk másként egy online társkereső rendszer leple alatt, mint egyébként?

Mert kétségtelen, hogy az anonimitás jóval nagyobb bátorságot ad még azoknak is, akik a való életben kevésbé remekelnek az ismerkedés terén. Talán éppen emiatt speciális szabályai lennének az online ismerkedésnek? Bizony, így van. Ez egy online világ, online szabályokkal. De lássuk csak, mitől is tett szert népszerűségre a Tinder.

Mert bár mindenki szidja, mégis ismeri, sőt mi több, legtöbbünk így vagy úgy, de használja is.

Vitathatatlan, hogy a Tinder a pofonnál is egyszerűbb. Ez talán a legnagyobb vonzerő még azok számára is, akik az online társkeresési módot nem különösebben részesítik előnyben. Az egyszerűségnek hála könnyedén találkozhatunk nekünk tetsző emberekkel, akikkel egyébként, szürke hétköznapjainkat taposva soha nem keresztezné egymást az utunk.

 

De miben is rejlik ez az egyszerűség?

A kilométerben meghatározott keresési körzet gyors kijelölése után az applikáció automatikusan dob fel potenciális partnereket – nőket és/vagy férfiakat – kinek-kinek tetszése és beállítása szerint. Ha valaki a képek, és a rövid bemutatkozó szöveg alapján tetszik, azt egyszerűen ’lájkoljuk’ (jobbra húzzuk). Ha a másik fél ezt nem viszonozza, a röpke románc már véget is ért. Kölcsönös szimpátia, azaz dupla „lájk” esetén viszont eljutunk a „match”-ig.

A játék jópofa, belelkesedve az ember könnyen azon kapja magát,

hogy ráérő perceiben (is) dobálja a jelentkezőket jobbra s balra.

Az applikáció nyújtotta bőséges kínálat egyúttal nagy meddő szórással jár a kevés és felületes információk miatt. Sokszor a párba állás (match) után, a csevegés során derül ki, hogy valakivel nagyon nem illünk össze. Ezzel érdemes már az elején megbarátkozni, és nem kudarcként kezelni, hiszen ez, ha belegondolunk a való életben sincs másként. Ezt a felfedezést intelligens ember módjára lehet(ne) kezelni, ami hol jobban sikeredik, hol kevésbé.

A Tinderen a személyes ismerkedéssel szemben viszont kifejezetten előny, hogy csak párba állás, vagyis kölcsönös szimpátia esetén lehet kommunikálni.

„Kéretlenek kíméljenek”

-fogalmazhatnánk meg tömören. Csak az szólíthat meg, akit előzőleg szimpatikusnak véltünk.

A felszínes bőség zavarában türelmetlenkedve…

Érvényes ezzel szemben a „könnyen jön, könnyen megy” elve is: a könnyű ismerkedés könnyű helyettesíthetőséggel jár. Ez talán a Tinder, s a többi online társkereső legnagyobb hátránya.

A Tinderen a pár bármelyik tagja bármikor kezdeményezheti a szétválást. Teheti ezt minden különösebb magyarázat nélkül, s ezzel elvész az indoklás kötelezettsége a szakítás okáról.

A kínálat óriási, így, ha valaki nem tetszik, már léphet is az ember tovább, s kezdheti az egészet elölről. Csak éppen mással. Új kör, új szereplők. Nem csoda hát, hogy a rendszer tökéletes táptalaja a felületes, felelősség és kötelezettség nélküli kapcsolatoknak.

Ám ne feledjük: a Tinder egy lehetőség, ha úgy tetszik belépő az egymásba botlásra. A döntés a folytatásról, hogy a partnerkeresés hevében mikor és kire szánunk időt és energiát, már a miénk. Talán itt hibázunk a leggyakrabban. Nem figyelünk egymásra, és nem hagyunk időt a bontakozó kapcsolatra sem. Űzött vadként ideáinkat hajkurászva rohanunk el szó szerint egymás mellett általában több vasat is tartva a tűzben. Pedig egy párkapcsolatnak íve van. Jobban járunk, ha türelmesen megyünk végig a fázisokon szépen lassan megismerve egymást.

 

Ideáink nyomában… a Tinderen is!

Sajnos a mai kor embere gyakran irreális elképzelésekkel bír a leendő partnerét illetően. Nos, ezzel kapcsolatban rossz hírem van: a királyfik és királylányok kora lejárt. Hibátlan férfiak és nők nincsenek. Mi magunk sem vagyunk azok.

De kinek a számlájára írhatók az irreális elvárások? Leginkább a média számlájára. Ahol mindenki hibátlan, mindenki fiatal, és mindenki megérdemli a legjobbat.

A Tinder sem teljesen kivétel: az ő számlájára egy illúzió írható. Az ideális partner megtalálásának illúziója. Hogy majd a következő jobb lesz. Sőt, az azt követő MÉG jobb. Majd az lesz az igazi. Nos, ez többnyire hiú ábránd marad.

A külső, mint lényeges tényező… s nem csak a Tinderen!

Kiemelt kritikaként szokott elhangzani a Tinderrel szemben, hogy túlságosan a külső értékekre helyezi a hangsúlyt. Meglehet. De valaki belegondolt már abba, hogy ez más fórumokra, és egyáltalán az egész világunkra jellemző? Ez utóbbi inkább a gond. Nem mondanám, hogy ez rendjén van így, de erről nem egy online partnerkereső alkalmazás tehet.

Vajon egy szórakozóhely bárpultjánál nem a külső számít? De még egy könyvtárban sem látjuk át a másik szellemiségét rögtön még akkor sem, ha mindjárt Heidegger valamely művében van elmerülve szó szerint nyakig. A világunk vált ilyenné, az online partnerkeresők csak tágabb teret nyújtanak ehhez.

 

Bimbózó külföldi szerelmek online színtere

Lényegéből fakad, hogy az applikáció erősen nemzetközi, s mint ilyen, teszi is a dolgát: külföldön vagy itthon egyaránt megteremti a lehetőséget az ismerkedésre. Eddig s nem tovább jut szerephez.

A külföldi szerelem azonban mióta világ a világ külön lapra tartozik. Ha valaki azt hiszi, hogy az egy hetet itt töltő bármilyen nemzetiségű fiatalember majd oltár elé vezeti, hát az nagyobb eséllyel téved, mint nem. A külföldi jön, lát, s aztán elmegy. Talán még visszanéz, és integet is hozzá, de ennyi.

Irreális tőlük többet várni egy szép kalandnál. Persze bármi alakulhat, de az számít inkább kivételesnek. Annál nagyobb lesz viszont az öröm s boldogság a történet végén.

 

Csak szexpartnerkeresésre alkalmas?

Nem, bár a Tinder még ma is leginkább szexpartner kereső oldal hírében áll. Ezt öregbíti, hogy elődje valóban az volt. Mentségére szóljon, jócskán szövődött már a segítségével hosszabb kapcsolat vagy házasság is.

Kalandorokból bizony itt is több akad, de ez más fórumon sem lenne másként. A online színtér valóban könnyű terep a skalp vadászatra. De ez csak egy lehetőség. Nem kell belemenni a kalandba, ha mi mást szeretnénk. Ha csak egy picit is nyitott szemmel járunk látható már egy kapcsolat elején a benne rejlő lehetőség, vagy ha úgy tetszik kifutás.

A képlet egyszerűbb, mint gondolnánk: mi szabjuk meg mibe, meddig megyünk bele.

A kalandért, csalódásért nem a Tinder a hibás.

Hajdanán éveket kellett várni egy esetleg soha be nem következő nagy találkozásra. Ma ez – akár a Tinder segítségével – könnyedén adódik. Igaz, ritkább a szikra is.

Ismerkedünk, ismerkedünk, de vajon kommunikálunk is?

Az eddig elhangzott gondolatok mellett, s azokon jócskán túl még egy dolgot kiemelnék. Mégpedig a kommunikáció képességének csaknem teljes hiányát.

Hogy akarunk ismerkedni akár csak egy éjszakára is, ha már az első mondatnál megfeneklik a beszélgetés??  Ha mindössze egy kókadt „Sziá”-ig jutunk..?? Azon felül, hogy a legtöbb párbeszéd a köszönésnél elakad, rosszabb esetben még szánalmas kérdések is rontják a képet.

A kedvencem a „Hogy telik/telt a napod?”, és a „Hogy vagy?”. Utóbbinál meg szoktam kérdezni, hogy ismerjük-e egymást. Hát nem a rég nem látott ismerőstől szokta ezt az ember megkérdezni? Előbbit meg a párjától hazatérvén?

Persze a „Van gyereked?” és a „Hol laksz?” is esélyes a málna díjra bevezető kérdésként feltéve, és sorolhatnánk még a lehetőségeket, melyek tárháza igencsak széles.

Nem mondom, hogy az első lépések könnyűek az ismerkedés rögös útján. És még mielőtt valaki félreérti, a fenti kérdésekre is ki lehet térni a maga idejében. De először talán nem egy napi beszámoló az, ami a legfőbb érdeklődésre tarthat számot.

Vagy tényleg nem futná többre ennél a minden őszinte érdeklődést nélkülöző sablonkérdésnél?

Már miért számolnék be egy teljesen idegennek arról, hogy felbosszantott a főnököm, finomat ebédeltem, vagy letört a cipőm sarka?

Sokkal hálásabbak az általános témák: közös érdeklődési kör vagy hobbi, legyen az utazás, állatok, vagy éppen a gasztronómia. A többi meg majd adódik szépen automatikusan magától. Ezt érzi az ember.

De valóban érzi az ember?  Figyelünk a másikra, és érdeklődünk irányába annyira, hogy ezt érezzük? Nos, EZ inkább A nagybetűs KÉRDÉS. Manapság mindenki csak magával van elfoglalva. Pedig a saját magunk sztárolása hosszú monológ formájában vagy éppen a hosszas panaszkodás sanyarúnak vélt sorsunkról szintén nem tartozik a díjazott belépők közé sem a Tinderen, sem máshol.

Száz szónak is egy a vége: lehet szidni, lehet kritizálni, ámde egyet ne felejtsünk el:

a Tinder olyan, amilyenek mi magunk vagyunk.

Mi engedünk meg a használatával többet magunknak. Mi vagyunk felületesebbek és siklunk búcsú nélkül tova.  Mintha a másik oldalon nem hús vér ember lenne. Egy applikációtól nem lehet többet várni, mint ami: egy lehetőség az ismerkedésre. Pontosabban annak elindítására.

S ha végül mindent összevetve nem tetszene a felvázolt kép, hát változtassunk!

Ne az applikáción. Magunkon.

Nem a Tinder a hibás a felszínes, elrontott kapcsolatokért. Mi, emberek vagyunk a felelősek.

Mi, akik nem jól kezeljük és nem becsüljük meg a kapcsolatainkat.

 

 Tengelics Helga
Pszichológus

További érdekességek a témában itt érhetők el >>>

Köszönjük az Intima.hu -nak az együttműködést!

(képek: Unsplash, Pixabay)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük