Ott lenni veled, csak azt szeretném

Van a világon egy hely, egy kis sziget Norvégiában, Sommaroy (Napsziget) a neve. Ott május 18-án feljön a nap és 69 napig nem megy le. Oda szeretnék veled elmenni, csak egyetlen napra, ami  69×24 órából áll.

Ott az alkonyatot nem az éjszaka követi, hanem a hajnal. Nincs elmúlás, elalvás és megpihenés. A természet is folyamatos, éber lüktetésben van. A nap könyörtelenül világít. Nem tudunk ábrándjaink félhomályába elbújni. Az álmaink és bűneink is, mintha erősebben lennének megvilágítva…

Ezt szeretném én is veled!

Csak egy napot, amikor azt tehetnénk, amit csak akarunk.

Könnyedén…

Kimondani mindent, ami bennünk van…

Őszintén…

Falak nélkül, álarcok nélkül, gátlások nélkül, megfelelési kényszer nélkül…

Kitárni a szívem-lelkem és mindenem, hogy egy napig az lehessek, aki igazán lenni akarok. NŐ! Nagy betűs NŐ!

Engedni magam szeretni, engedni magam ölelni…

Csak egy napig, ősi ösztönökből fakadóan hozzád simulnék, beterítenélek a testemmel és körbefolynálak az érzéseimmel…

Nem vergődni hazug gondolatok és betanult mondatok között…

Tündökölni a ráncaimmal és a nem takargatott párnáimmal…

S én is azt a részed kérném, amit még senkinek sem adtál oda, hogy érezzem, bízol… hogy érezzem, bízhatok…

Ezt szeretném, egyszer, Sommeroy-on, Veled!

Urbán Mara

(kezdőkép: pixabay)

One thought on “Ott lenni veled, csak azt szeretném

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük