Panninak szeretettel egy sorstársadtól!

Azt mondani együtt érzek, olcsó naivitás volna. Egy asszony, ki földi útját férje nélkül folytatja olyan érzéseken megy át, amit átélni nem lehet. Akkor sem, ha te már egyszer átélted. 

A halál hihetetlensége végletesen összeegyeztethetetlen azzal, hogy az élettől elválaszthatatlan. Lett volna még dolga. Tele volt tervekkel. Álmokkal. Szerettük, szerették, vágyunk utána éveken át. Elengedni azt, aki tudjuk, nem akart menni. Nem is feladat igazán. Létállapot. 

A halál, a folyamat legbelső titkainak kevés tudója van, és az idő ajándéka, ahogy az utolsó időszak csomagjait bontogatják azok, aki erre kegyelmet kapnak. Ma még szédítő űr, holnap egy fájdalmas mosoly. Megélés van csupán, a megértés már csak gyermeteg ábránd.

Az újságok hasábjain nincs ott a lényeg. Számok vannak, tények, feltevések. Felszín. Egy jéghegy karcoló, éles csúcsa. 

Véget ért egy élet,

ami megmásíthatatlan és sokak számára örömet adó nyomot hagyott a világban. Töltse el szívünket a hála, hogy részesei lehettünk élete által kapott közös csodáinknak. 

Drága Asszony-Társam!

Merész ez a megszólítás. Mégis tudom, lélekben egymást tartjuk mi, akik efféle sorsközösségben néha csak láthatatlanul, de összekapcsolódunk. 

Tartson meg a szeretet, vigyen tovább a hála, és a boldogság járja át szívedet minden időben!

Találj menedéket, vigaszt, békét a világban, gyermekeitekben és a benned születő csodákban! 

Kísérjen utadon az örök erő, amit a szeretetetek soha el nem múló tere ad neked! 

Sodorjon oda érzelmeid árja, ahol új életre lelsz majd veszteséged dacára. 

Szeretettel gondolok Rád! 

Szilda

(kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük