Sok mindent tanulok a nőtől, aki a tükörből visszanéz rám

Érdekes dolog az élet. Ahogy telik az idő. Néha, mikor belenézek a tükörbe, meglepődöm, hogy egy érett, felnőtt nő néz vissza rám. Nem az a kislány, aki bennem él, valahol mélyen.

Nézem az arcom, azt a pár szarkalábat, ami már megjelent a szemem körül, azt a néhány ősz hajszálat, ami megbújik a barna tincsek között. Mindegyik mesél valamiről. Tévedésekről, stresszről, rossz döntésekről, meggondolatlan cselekedetekről, de ugyanúgy a boldog pillanatokról, nevetésről, örömről, bizalomról, hitről. A történetek, az út, amit eddig bejártam mind-mind formáltak, nemcsak a fizikai valómat, de a lelkemet is.

Sokáig azt hittem, hogy akkor leszek felnőtt, ha már tudom, hogy mikor, mi a helyes cselekedet, a jó döntés, gondolat. Aztán szép lassan rájöttem, hogy ilyen nincs. Soha, senki nem tudja. Maximum elképzeléseink, elvárásaink vannak azzal kapcsolatban, miként alakítjuk a dolgokat és hogyan reagálunk bizonyos történésekre. Mindannyian törekszünk arra, hogy a lehető legjobb kimenetele legyen mindennek, amin keresztül megyünk.

Elmúltam 30 éves és még csak tanulom, mi az a szeretet.

Önmagam és mások szeretete. Számomra a legnehezebb feladat az, hogy ne legyek görcsös, ne ragaszkodjak mindenhez és mindenkihez, hanem csak hagyjam a dolgokat és érzéseket megtörténni a maguk természetességében. Azt hiszem, ez a tanulás soha nem ér véget, nem érhet véget!

Büszke vagyok az útra, amit bejártam, és ami még előttem áll. Büszke vagyok a szarkalábakra, a mosolyráncokra és az ősz hajszálakra. Büszke vagyok arra a nőre, aki a tükörből visszanéz rám.

Jolanda

(Kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük