Nagyon szeretjük egymást a férjemmel, lassan 10 éve együtt vagyunk, tele álmokkal, tervekkel.

Én ezt hittem.

Tavaly azonban kiderült, hogy a férjemet kalandvágy fogta el, kapcsolatot kezdett mellettem. Hazudott éjjel-nappal!
Ez már az elején nyilvánvaló volt, de ő természetesen mindent tagadott. Állította, hogy nem tudna a tükörbe nézni, ha ilyesmit elkövetne.
Aztán persze, miután már nem volt értelme tovább tagadni, elmondta az igazat.

Sokan állítják, hogy okkal csalnak meg bárkit, hát nem!

Mit érez egy nő, mikor tudja, hogy megcsalják?

Fájdalmat, űrt, ürességet!

Mérhetetlen a tehetetlenség, mikor hullik szét minden. Olyankor az ember a  saját sebeit nyalogatja, de fel kell állni és nem feladni. Emellett tűrni kell a rengeteg megjegyzést, és azt, hogy mutogatnak, nevetnek az ember háta mögött.

Vajon miért hagyja valaki magát

ennyire megalázni?

A válasz egyszerű: szerelemből!
És pontosan ugyanezért egy szerelmes nő meg is tesz mindent azért, hogy visszarángassa a földre a társát…

Miután a feldolgozás lépcsőfokain valaki végigsétál, elkezd tisztán látni, és minden kérdésére választ akar kapni, amelyek gyakran megválaszolatlanul maradnak. (Szeretlek, nem teszek soha többet ilyet, nem jelentett semmit, mindent megkapok tőled.)

Van, hogy a férj is rájön, milyen károkat okozott és nem érti, miért tette. Tudja, soha nem hagyta volna el a feleségét. Ritkán lesz szeretőből első.

Azt kérded, én mit gondolok?

Egy férfi, ha megcsalja élete párját, nézzen magába, hiszen nem ő az áldozat.

Hibás, függetlenül a kimeneteltől.

Mindent el is veszíthet egy alkalmi viszony miatt.  Ennek tudatában élje tovább életét! Ha nem boldog a párja mellett, előbb zárja le a kapcsolatát.

S a szerető? Ő pont olyan bűnös, akár a férfi – bármelyikük volt is a kezdeményező.

Sokszor ők érzik magukat veszteseknek és kiszolgáltatottnak, pedig maguk keresték az érzést.

Hisz mit hittek? Hogy ők a kivétel?

Olyan csak ritkán van.

És mielőtt bárki pálcát tör a megcsalt nők feje fölött, vegye fel a cipőjüket és járja végig az utat benne!

Olvasói levél