Szegényen is boldogan? Van ilyen?

 

Mi van akkor, ha a szerelmünkkel minden jó – lenne,

ha a pénzügyek is úgy mennének, ahogyan szeretnénk?

Mert azok pont nem mennek jól?

Minden családnak, párnak megvan a módszere, ahogyan a pénzügyeit kezeli. De mi van akkor, ha azok egyáltalán nincsenek rendben? Mennyire viseli ez meg a szerelmet? És a lényeg: tudunk valamin, de tényleg BÁRMIN változtatni ahhoz, hogy ne  veszekedjünk annyit a pénz miatt?

Egyáltalán, lehet valaki  boldog, ha kevés a pénze?

Nos, kutatók szerint a párok 93%-ában fordulnak elő veszekedések a pénz miatt DE igenis lehetséges boldogan, szeretetben, szerelemben élni akár súlyos anyagi gondok közt is. Egy lényeges dologra viszont ehhez állítólag szükség van: soha, de soha nem szabad egymást jobban hibáztatni az anyagi gondok miatt, mint magunkat. Úgyhogy, ha még a rossz pénzügyi döntésekért is közösen vállaljuk a felelősséget, ha sikerül elfogadni, hogy azok alakulásában mindkettőnknek része volt, akkor jó eséllyel nem vágják tönkre az anyagiak az érzelmeket. 

Akinek soha nem volt még ilyen gondja, az vagy aranybölcsőbe született, vagy  hazudik.

De azért biztató, hogy ez nem feltétlenül kell, hogy lerombolja a boldogságot… Ha a felelősség két ember vállát nyomja, ha nem egyedüli feladata valakinek kihúzni az egész családot a kátyúból – vagy ha ezt megpróbálja és nem jön össze és ezután nem kell mások letolásával szembesülnie, az segíthet. Lehetséges olyan életet élni, amikor a gondok megtörténnek, de a kötődést nem rombolja a hibáztatás…

Hányan láttunk már olyan szerelmespárt, akik az anyagiakat tekintve szegényebbek nálunk, mégis olyan boldogság sugárzik róluk, amit mindannyian megirigyelhetünk?

Én ismerek ilyet…  

Ők is jó példa lehetnek rá: a boldogság rajtunk múlik, nem a körülményeken.

És egyre inkább azt hiszem, hogy ez nem csak a szerelemre igaz. Egy ismerősöm nemrég mesélte, hogy egyik legszebb gyermekkori élménye az, amikor az anyukájával minden nap pénzt kerestek otthon, hogy tudjanak kenyeret venni. Ilyenkor az édesanyja énekelt, ő pedig a testvérével vele énekelt…

Csak utólag, felnőttként tudatosult benne, hogy akkoriban ők bizony nagyon szegények voltak és az édesanyja hozzáállása milyen hősies volt.

Gyermekkorában nem érezte magát szegénynek.

Akkor egyszerűen csak

boldog volt.

 

 

kutatás

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük