Mindnyájunk számára ismerős lehet ez a gyerekkori kérdés, amit a virágok szirmainak letépésénél tettünk fel. 

Viszont csak kiskorunkban játszanánk ezzel? Nem lehet, hogy felnőttként is ugyanúgy él bennünk ez a kérdés, csak nem játék formájában?

Minden kapcsolatban eljön az a pillanat, amikor az ember megkérdőjelezi a viszonyt.

Vele akarok még lenni? Ő az igazi számomra vajon?

Merre tartunk? Hová vezet ez a románc? Szeret-e még?

Egyáltalán, én szeretem-e őt? 

Mindannyian elbizonytalanodunk. És ez természetes, így van rendjén.

Mert, aki azt mondja, hogy ők ketten az első pillanattól kezdve tökéletesen összeillenek minden téren, az hazudik. Össze kell csiszolódnia két embernek.

Az is hazudik, aki azt állítja, hogy olyan hatalmas vitáik voltak, hogy azokat nem lehetett megoldani. Mert viták, bármekkorák is legyenek, lesznek egy kapcsolatban.

Kompromisszumot kell tudni kötni, mind a két fél részéről.

Nincs tökéletes. De jobb, az mindig lehet.

Csiszolódni kell, hogy később a kapcsolat egy értékes gyémánt lehessen. (Hiszen, ahogy Marilyn Monroe is énekli: Diamonds are a girl’s best friend.)

Ha következőnek felgyülemlenek a kérdések benned és úgy érzed, hogy meginogsz,

végy egy nagy levegőt és nézz rá a párodra!

A szíved dobbanása igazat fog neked mondani.

Tímár Csenge