Szögre akasztott gerinc, avagy felesleges harmadikként élni

Szerettél már olyat,akinek párja van? Netán gyűrű azon a bizonyos ujján? Aki hűséget esküdött Isten szent színe előtt valakinek? Támadt már a lelkedben olyan vágy, hogy önös érdekből bevállaltad a fölösleges harmadik szerepét? Na de ahhoz is két ember kell, és egy szögre felakasztott gerinc.

Izgalmas tud lenni. Felpezsdíti minden régen eldugott énrészed, és egészen fura ragyogásban részesít egy darabig.

Sosem azt az embert látod, aki hűséget fogadott, hanem azt, akivel gondolatban egy egész emberöltőt leélnél.

Minden közös vonás a felszínen lebeg, és csak csalogat.

Minden reggeli üzenet, minden lopott pillantás, minden kósza érintés és minden titokban a másik ajkára mért csók, csak még jobban fokozza a benned lévő vágyat.

Minden megismételt szó, minden lefutott újabb kör csak elhiteti veled, hogy lehet ez még jobb is, és lehet ez még több is.

Mígnem egyik reggel már nem tudsz a tükörbe nézni.

Eljön a felismerés és nem tudod tovább csitítani a lelked…

Vajon jó ez neked?

Vajon jó a testednek, hogy akkor használják, amikor akarják és csak azért, amiért akarják?

Vajon jó a szívednek, hogy hitegetik, de hosszú hónapok után is csak a fölösleges harmadik jelző villog a homlokodon?

Vajon jó a lelkednek, hogy ennyire tiszteled csak saját magad?

Én nem hiszem. Minden nőben és férfiben legyen tartás. Tartás, hogy felismerje saját boldogtalanságát, tartás, hogy tisztán lépjen ki valamiből, ami már nem szolgálja, és tartás, hogy reggelente úgy tudjon a tükörbe nézni,hogy nem tette tönkre más életét egy már összetört álom miatt.

Mindig csábítóbb az, akit sosem kaphatunk meg igazán, és az, aki szeret veszélyesen élni. De milyen áron?

Fölösleges harmadikként? Soha!

Musa Dóri

 

One thought on “Szögre akasztott gerinc, avagy felesleges harmadikként élni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük