Talán egyszer rájön, hogy mit veszített, talán, de az már késő lesz… Nagyon késő.

Gyűlölet… Érdekes egy szó.

Igazából nem is egy szó, egy érzés, egy adott érzelem. Sok mindent foglalhat magában.

De leginkább akkor érzi az ember, amikor már tényleg belefáradt mindenbe. Amikor már tényleg érzi azt, hogy valakit a háta közepére sem kíván. Amikor már betelik a pohár.

Minden apró dologgal kezdődik, aztán hozza magával a többit. A semmitmondó szavak, a semmitmondó megnyilvánulások.

Amikor már a másik visszaél a helyzetével, amikor a másik

kihasználja azt, amit tud.

Az érzéseidet, a valódat, a mindenedet.

TÉGED!

Amikor tudja, hogy mindig ott vagy, amikor NEKI kellesz… Érzed, és tudod, hogy minden úgy van, ahogy az NEKI jó.

Kezdesz rájönni, hogy ki vagy használva, kezded érezni, hogy tollasodik a hátad és talán már manipulálva is vagy az édesded, semmitmondó szavakkal.

Hisz egy nő jegyzetel.

Igen, egy nő képes emlékezni, hogy

akkor, ott mit mondtál.

Csak mindig azt felejtjük el, hogy ezek csak szavak. Üres szavak. 

Tettek nincsenek mögötte, és nem is lesznek. Hiszünk és bízunk és reménykedünk. De miben? Az üres szavakban… Miért?

Bárkinek mondhatjuk azt, hogy szeretlek,

hisz az csak egy szó.

Nem ártatlan szó, hisz van, hogy mindent megadnánk ezért a szóért, de nem mindegy, ki mondja, mikor, és hogy.

Érdekes, ahogy ez a két érzés milyen közel áll egymáshoz. Érdekes, hogy ez a két érzés milyen gyorsan fel tudja váltani egymást… Minden a tetteken múlik. Minden…

Van az a pillanat,

amikor már tényleg elismerjük magunknak,

hogy ez nem kell. Elég volt…

Nehéz ugyan beismerni, de talán, ha minden nap elmondjunk magunknak a miértjét, talán akkor át tudunk lépni rajta, venni egy mély levegőt és azt mondani, túl vagyunk rajta. Nem feltétlen azért lépjük meg ezt, mert gyűlöljük a személyt, hanem mert tettei már oda sodorták az érzéseinket, hogy nem bírjuk tovább.

Amikor már tudjuk azt, hogy ebben már semmi szeretni való nincs. Benne talán még van, de az már kevés. Kevés a szép szem, és a formás fenék.

Az üres szavak még üresebbek lettek, a tettek meg azt mondják, add fel, elég volt, nem kellesz neki.

Nincs miért ,,harcolni” , nincs miért ,,küzdeni”.

Csak elvesztegeted az időd, csak meghunyászkodsz és

hagyod magad eltiporni.

Nem… Nő vagy, egy szép nő. Más meg fog becsülni, ha neki nem megy.

Más boldog lesz melletted…

Mindenkinek meg van írva a Happy Ending. Mindenkinek! Neki meg lesz más, a sok száz, aki sorba áll, a többi okos, szép lány, akiket ugyanezekkel az üres szavakkal maga köré vonz.

Fel sem fog neki tűnni, ha TE kilépsz a sorból.

Nem fog harcolni érted, nem fog futni utánad,

mert pótolható vagy.

Jegyezd meg, nem kellesz neki, lépj tovább!

Talán egyszer rájön, hogy mit veszített, talán, de az már késő lesz… nagyon késő… És nincs az a tett, amivel jóvá lehet tenni mindezt, hisz nem olyan férfiból van, aki lehozná NEKED a csillagokat, hogy az övé legyél.

NE higgy a szép szem varázsának és a szép szavaknak – csak add fel, hisz nem kellesz neki!

Angie

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük