Tedd szebbé az életed! 3 helyzet, amikor ki kellene mondani: ,,Köszönöm!”

Szeretjük, tudjuk kimondani?

Van, aki szereti, sőt, mondja is gyakran. Van, aki nem rajong érte, de ha kell, megteszi.

És végül van, aki mintha képtelen lenne rá, hogy kibökje,

pedig olyan egyszerű kis szó ez: köszönöm!

Én sem mondom olyan gyakran, mint kellene… De már dolgozom rajta és az elmúlt években állíthatom, hogy sokkal jobban állok e téren.

Ez egy olyan dolog, ami egyszerűen, ha nem figyelünk rá, lehet, hogy elfelejtődik, elsikkad… Pedig a másokkal való kapcsolatunkat nagyon is  befolyásolhatja három, rém egyszerű dolog.

  • Hogy tudunk-e kérni, ha valamire szükségünk van;
  • hogy tudunk-e bocsánatot kérni ha a körülmények megkívánnák és igen, az is,
  • hogy tudunk-e természetes módon, őszintén megköszönni dolgokat!

Léteznek olyan helyzetek, amikor a szerénységünk, vagy a megszokás (esetleg a sutaságunk) mintha nem engedné kibukni belőlünk ezt az egyszerű szót, pedig mennyivel jobb helye lenne a beszélgetésben, mint amiket, sokszor zavarunkban, helyette használunk!

 

Például ilyenkor:

 

Ha megdicsérik a külsőnket, vagy valamit, amit tettünk

Nehéz ilyenkor megköszönni a bókot, mert azt nevelték belénk, hogy egy nőnek bizony szerénynek kell lenni. Meg nem is mindig akkora az önbizalmunk, hogy elhiggyük, hogy tényleg jól nézünk ki, tényleg jók voltunk valamiben… Ezért ilyeneket habogunk, hogy ,,Á, csak hajat mostam, nem is áll most sehogy”; vagy hogy ,,Igen, a fodrászom nagyon ügyesen megcsinálta, de holnapra úgyis szétalszom”

Pedig miből állna egyszerűen azt mondani arra, hogy ,,De jó a hajad!” hogy ,,Köszönöm!”? Legközelebb próbáljuk csak ki bátran, ha megdicsérik a külsőnket, vagy egy feladatot, amit jól teljesítettünk: ne hebegjünk-habogjunk, egyszerűen próbáljuk meg szívből megköszönni!

Hiszen a másik fél nem zavarba akart hozni minket a dicsérettel, hanem azt szerette volna, ha az jól esik nekünk: akkor miért ne engedhetnénk meg magunknak a luxust, hogy meg is engedjük, hogy ez jól essen nekünk?

Félre a lányos, suta szerénykedéssel: ha valami jó, azt is el kell tudni fogadni, még ha nehéz is!

 

Ha késünk

Igen, milyen fura, ugye? Hiába gondolják egyesek, hogy 8 perc késés jár egy nőnek, azért ez nem ilyen egyértelmű… Hiszen tiszteletlenség, más idejével való játék is az, ha a megbeszélt időben nem vagyunk ott, ahova megbeszéltük. Ilyenkor két dolog jöhet szóba ahelyett, hogy pironkodva és sűrű bocsánatkérések közepette besettenkedünk a helyszínre… Egyrészt, jelezzük előre, hogy ,,Hahó, valószínűleg 12 percet késni fogok – de megyek, ott leszek!”

Másrészt pedig, ne azt mondjuk belépve, hogy ,,ÉN bocsánatot kérek”, hanem csavarjunk egyet a dolgon:  kezdjük inkább azzal, hogy ,,Köszönöm a türelmed!” A TE türelmed, a TE jó tulajdonságodat, a TE kedvességedet, hogy megvártál! Ugye, milyen másképpen hangzik? Sokkal kedvesebben, sokkal megbocsáthatóbban, sokkal kevésbé önzőn.

 

Ha konfrontálódhatnánk, de mégsem tennénk

Ha választhatsz, hogy beleállsz valamibe és keményen fellépsz egy téged ért kritika ellen, vagy inkább elkerülnéd azt, olyankor egy egyszerű ,,köszönöm” szintén jól jöhet. Hogy hogyan?

Ha valamit tettél és ez a másiknak nem tetszett, vagy valaki bele akar szólni valamibe, vagy kritizálja a dolgaidat, esetleg kéretlen tanácsokat osztogat neked vehemensen… Nos, olyankor választhatod azt, hogy az ő módszerével, az ő erőszakosságával vágsz vissza – vagy választhatod azt is, hogy megköszönöd az egyetlen dolgot, amit ilyenkor meg lehet: hogy gondolt rád és megosztotta veled azt, hogy szerinte hogyan lenne jobb neked. Ettől még nem kell megfogadnod a tanácsot, nem kell jogosnak érezned a kritikát, de pont a méregfogat húzod ki a szituációból: nem TE vágsz vissza, hanem NEKI megköszönöd, hogy Ő pozitív valamiben. Ha pedig a másik felet, esetleg (ez is előfordulhat!) tisztán jó szándék vezérelte, akkor amúgy is felesleges lenne vitába bonyolódni, hiszen lehet, hogy nem is gondolná, hogy számodra bántó, amit mondott… 

Ha viszont pontosan azt várta (sőt, kívánta!), hogy ezzel a beszólással majd most egy jó kis veszekedést kerekíthet veled… Hát, akkor hadd csalódjon csak, nem igaz? 

Tudjátok, kis csavarral ez is csak a régi módszer:

megköszön,

koronát igazít,

továbblép!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük