Túl azon a bizonyos tripla X-en

Azt mondják a férfiak a korral nemesednek, mint egy jó bor. Nos, ugyanezt rólunk, nőkről nem állítják sosem. Őszintén szólva eléggé kisstílű is lenne magunkat egy üveg borhoz hasonlítani, akkor már inkább egy üveg jó whisky. Erejét, kiszámíthatatlanságát, veszélyességét nem tagadhatja, ahogy mi sem.

Vegyük kicsit számba, mi is történik a bűvös 30-as kor elérésekor. Úgy hiszem, sokunk nevében beszélhetek, amikor ehhez a számhoz társítunk célokat, elképzeléseket, álmokat. Aztán rájövünk, hogy ezek közül semmi sem úgy sült el, ahogy mi azt elképzeltük, mert ez élet ennél jóval kiszámíthatatlanabb. Nincs is ezzel semmi baj. Hiszen ezeket az elképzeléseket, álmokat legtöbbször a társadalmi elvárások szülik, nem pedig az, amit mi szeretnénk.

Mert mit akarunk mi nők? Ezt ugye legtöbbször nem tudjuk, de azt viszont most rögtön, azonnal! Ilyenkor egyébként nem lennék egy férfi helyében sem, mert ők, a maguk egyszerűségükkel sosem fogják megfejteni, amit valójában még mi sem tudunk (tulajdonképpen ezért egészítjük ki őket olyan jól, mindenféle arcoskodás nélkül mondom ezt).

Ezzel sincs még semmi gond, hiszen nem a megfelelés a cél, nem is kell mindent, azonnal megkapnunk, abban semmi izgalmas sincs. Az sem lenne lebilincselő, ha minden úgy teljesülne, ahogy mi azt megálmodtuk, így a megvalósulás után egy pipa és mehetünk is tovább a következőre. Egy pillanatra elfogna az elégedettség érzése, de máris ott van a következő eleme a kívánságlistának, így nem sok idő marad az élvezkedésre, megint menni kell tovább.

Nem tudom így élni az életem, teszek a sztereotípiákra, az elvárásokra, a listákra, és mindenre, ami köt engem. Nekem ne mondja meg senki, hogy egy bizonyos kor elérését követően kötelező a szép család, szép ház, szép autó, illetve mellé az sem árt, ha a karrier is szépen felfelé ível. Senkinek sem kell beállni a sorba, nem vagyunk elkésve semmiről, hadd legyen már időnk élni, kitalálni merre tovább, mindezt ne egy számhoz kötve.

Elmondhatom, hogy mostanra elengedtem ezeket, szabad akarok lenni.

Azt tenni, ami nekem jó, és ha ez az adott napon annyiban kimerül, hogy nem csinálok semmit, akkor az ne irritálja senki szemét. Bár, ha zavarná is, most már nem érdekelne. Meg kell tanulni időnként önzőnek lenni, mert bármennyire is jót teszünk másoknak, megfelelünk nekik, és életünk végéig így folytatjuk, vajon mennyire lesz felemelő érzés megnézni az utolsó levetített filmet?

Feltesszük magunkban a kérdést, ez most nekem megérte? Na ez akkor már teljesen mindegy, mert a filmnek vége, és a lehetőségek is elfogytak. Az esély most van itt, nem tegnap, nem holnap, hanem az adott pillanatban, amikor dönthetünk.

Ne legyünk túl szigorúak magunkhoz, ne hagyjuk, hogy beskatulyázva éljünk, senkinek sem kell külön tapsolnia a mi terveinkhez.

Természetesen mindezen tanácsok figyelmen kívül hagyását javaslom alkoholizmus, drogfogyasztás és egyéb káros, szélsőséges esetekben, azért maradjunk a jó ízlés határain belül.

Én azt kérem tőletek nőtársaim, ne feszengjetek, legyetek hálásak azért, ami már megadatott. Amit pedig nem sikerült még elérni, akkor sem kell annyira megfeszülni, hiszen minden okkal történik, minden úgy van jól, ahogy van. Aggodalomra semmi ok, hiszen ezt az életet még senki sem élte túl! Jó, ez nem hangzik túl vidáman, akkor mondom úgy, hogy

a lehetőség adott, éljünk vele!

Brigitta

(kezdőkép: Pixabay)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük