Úgy éreztem azzal teszem a legjobbat neked, ha elengedem a kezed…

Megtanultam, hogy egyik kapcsolatból a másikba ugrani nem szerencsés. Bár van, akinek jól sül el, én mégis azt mondom, hogy adni kell magunknak időt meggyászolni azt, akit magunk mögött hagytunk.

Adni kell magunknak időt, hogy elbírjuk döntésünk súlyát, hogy lezárjuk múltunk azon szakaszát és hogy kiélvezzük lelkünk megkönnyebbülését.

Az ember érző, társas lény, nem vegetálásra született. Aki sokáig szeretetlenségben él egy kapcsolatban, elzárja magát. Elzárja az érzéseit, a döntéseit, emberi mivoltát elsősorban önmaga elől. Áldozati szerepet ölt láthatatlanul, és megalkuszik. Megelégszik azzal, amit kapott és bár érzi, hogy szíve mélyén ennél többet érdemel, mégis briliánsan képes meggyőzni saját magát, hogy jó ez így.

Egészen addig lehet ebbe kényelmesen befészkelődni, és tudjuk takaróként magunkra húzni a kifogásainkat, míg nem vágyjuk annyira azt a társat, aki miatt képesek leszünk ebből a pihe puha fészekből kikelni.

Látjuk őt, halljuk is, de nem értjük.

Gyönyörködünk benne, isszuk a szavait, a világ legszerencsésebb emberének érezzük magunkat, hogy ekkora kincsre bukkantunk, mégsem tudjuk, mit kezdjünk vele. Nem értjük a gesztusait, az önzetlen megnyilvánulásait, nem értjük kedves szavait, féltő érintéseit, büszke pillantásait.

Ránk tör a megfelelni akarás, ránk törnek az előző kapcsolatból hozott berögzült szokások. Hirtelen újra úgy érezzük, hogy csapdába estünk, mert talán nem a megfelelő módon vagyunk képesek közvetíteni szeretetünket a másik felé.

Csapdába csak akkor eshetünk, ha saját magunkat sem vagyunk képesek jól szeretni.

 

A görcsös megfelelni akarás és kapaszkodás az újba, óriási terhet tesz a másik félre. Elvész a könnyedség, elvész a varázs, elvész a szerelem intenzitása, elvész a felépített harmónia, oda lesz az egység. A közös álombuborék kipukkanni látszik.

Fontos, hogy megtanuld megszeretni az egyik legfontosabb embert, önmagadat.

Hogy végre ne csak nézz, de láss is, ne csak hallj, de érts is, és ne csak félj, hanem élj is. Hogy később már bátran lépj bele egy új kapcsolatba, mert már tudod mi az, amit adhatsz: valódi önmagadat.

Musa Dóri

(kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük