Évek óta várni, azt akit szeretsz, aztán a sors úgy akarja, hogy újra beszéljetek. Talán ez az utolsó esély.
Éjszakába nyúló beszélgetések és napról-napra az érzés, hogy miért nem kapott ez a kapcsolat soha lehetőséget.
Talán erre nem is lesz valódi válasz, hisz hol neki, hol nekem volt mindig más. Akkor lehet, még sem volt akkora szerelem ez, hisz se Ő, se Én nem tettünk érte.
Egy új esély, talán majd most sikerül, de most sem olyan egyszerű, hisz az elmúlt 10 évben sok minden történt: házasság, gyerekek neki is és nekem is. Emellett boldogtalanság és hatalmas fájdalmak is. A Sors úgy akarta, hogy találkozzunk, kaptunk egy esélyt és pont mint az első találkozásnál (csak idősebbek lettünk)
újra beleszerettem abba a férfiba, akit mindig is szerettem
és nem adtunk egymásnak esélyt, pedig az mindenkinek jár.
Az én házasságom már menthetetlen volt, hisz a férjemnek már más kellett és igen nekem is lett lehetőségem újra megölelni és megcsókolni azt, aki mindig is fontos volt számomra. Megszokjuk azt, ha valaki hiányzik, de lehetetlen vele együtt élni: hiányzik az illata az ölelése, ahogy a szemedbe néz, amikor megfogja a kezed, a csókja, amikor azt mondja gyönyörű vagy, amikor azt mondja szeretlek, amikor nincsenek határok…
csak Te és Ő van,
az a kis idő, amit megállítanál, hogy soha ne érjen véget.
Igen, Ő az, akiért mindent feladnál és ez mégsem olyan egyszerű, de nem hagyod annyiban, mert neked Ő kell, ez az utolsó lehetőség és többet nem zárod vissza a szíved mélyére, mert neki a jelenben van szerepe most már és ott is marad.
Hatalmas feladat és küzdelem ennyit várni arra, akit igazán szeretsz,
de hamarosan eljön az a pillanat, amikor már nem azért fog hiányozni, mert olyan távol van a boldogság vele, hanem azért, hogy mikor lép be az ajtón… és Én hálás leszek neki, mert megtanított küzdeni és igazán szeretni.
Nita
(kezdőkép: Unsplash)
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ha lesz lehetőséged, elmondod – százszavas novella
Tudnom kell, mennyit érek neked
Tiéd lettem, s közben mégsem – szép szerelmes vers
