Vedd le az álarcot és éld azt az életet, amit megérdemelsz!

Néha azon kapom magam, hogy a körülöttem élő emberek előszeretettel bújnak álarc mögé, hogy véletlenül se szembesüljenek azzal, hogy az életük kicsit sem olyan mint amilyennek megálmodták 10 évesen.

De 10 évesen fogalmad sincs, milyen lesz úgy igazán a felnőtt életed és fogalmad sincs mennyi feladat vár rád.

Senki nem figyelmeztet, mit csinálj vagy mit ne csinálj,

egyszerűen el kell kezdened élni az életed.

Akik álarcot viselnek, hozzáteszem szerintem nem tudatosan, nem szembesítik magukat boldogtalanságukkal, nem fájdítják szívüket az igazsággal. Inkább megalkusznak egy lehetséges jobb jövő érdekében, még ha abban nem is teljesedhetnek ki.

Valamilyen szinten értem ezt… de,miért kell megalkudni valami olyasmiben, ami csak stagnál? Ami csak egy “talán lehet jó is” állapot, de nem emel az egekig?

Miért gondolod, hogy ez így jó? És miből gondolod, hogy ez egy életen át élhető állapot? Bár nem vagyok pszichológus, mégis azt gondolom, hogy van egy folyamat, úgy összességében az élettel kapcsolatban.

Tömören és röviden: megszületünk, oviba járunk, elkezdünk kapcsolatokat kialakítani, elkezdünk tanulni, elkezdünk érezni, de fogalmunk sincs, mik leszünk ha nagyok leszünk…

„16 éves vagyok és sosem csókoltak még meg!”  Rémciki vagy nem? Átélünk pár szakítást, pár barát elvesztését, és esetleg még Isten szent színe előtt is faképnél hagynak.

Szerintem ez egy folyamat, és nem veszed észre, ha kisiklik és dugába dől az álom.

Mert ha álarcot viselsz és homokba dugod a fejed ahelyett, hogy belátnád: a te jövőd talán tényleg más, akkor kevesebb sérelem érne, és talán tényleg megtapasztalnád,

milyen az az álom és az az út ami a tiéd és amit igazán megérdemelsz.

Musa Dóra

One thought on “Vedd le az álarcot és éld azt az életet, amit megérdemelsz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük