Veled vagy nélküled? Az ész és a szív csatája

Megint megtörtént… megint találkoztunk, hogy aztán az eszem és a szívem újra vad csatába kezdhessen.

Az elmúlt bő egy évben megéltünk már mindent… édes ismerkedést, kisgyermeki zavart, millió mosolyt, tinis hormontúltengést, beteljesületlen szenvedélyt, lüktető vágyakat, patakzó könnyeket, néma eltaszítást.

Voltunk mi egymásnak mindenei, barát, lelki társ, szerető… levegő. Mára mégis semmik vagyunk a kapcsolatunkban, és valahol mégis minden. Módszeresen tettük tönkre ami szép volt, irtottunk ki vágyakat, érzelmeket. Mégis újra itt vagyunk… hogy mi fűzi össze még a gyengécske kapcsot, ami köztünk van? Fogalmam sincs.

Próbáltunk mi elszakadni, nagyon is. Hol te, hol én… ki ki a maga módján gyilkolta a varázst, hogy szabadulhassunk egymás szorításából, de azt hiszem talán egyikünk sem akarta ezt igazán. Képtelenek vagyunk együtt lenni, de egymás nélkül is létezni. Eltelhetnek napok, hetek, hónapok is… de mindig újra megtörténik.

Hiába igyekszünk felnőtt módjára a feladatainkra figyelni, majd menni tovább. Mi már sosem állhatunk egymás mellett úgy, hogy ne villanjon be a közös múlt egy-egy emlékezetes pillanata, és ez ne csábítson minket egymás felé. Talán ez bolondság, talán időrablás, talán értelmetlen játszadozás. Ha az élet ennyiszer lök egymás elé két embert, akkor nem kellene inkább eldobni a “miért ne menne” gondolatokat? Túllépni a túlzó elvárások és félelmek sokaságán?

Szeretni valakit sokszor rémisztő, kiadni magad egy másik embernek igenis félelmetes, ha bántottak már igazán.

Viszont van, amiért megéri ugrani és van, akiért megéri felrúgni

a saját falaid védelmére hozott szabályokat.

Valahol mindketten ezt a saját harcot vívjuk más más módon, de az eredménye ugyanaz. Gyenge vagy, s gyenge vagyok… elszakadni és belevágni sem merünk igazán.

De ma mégis megtörtént, a véletleneknek nevezett kártyapakli lapjai ma egy új találkozást hoztak, hátha végre megértjük mért is vagyunk itt… talán most majd a szívünkre hallgatunk.

Chria

(kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük