A hideg víz érintése

A sárdobálást reggel korábban kezdtük. Nagyon élveztük ezeket a pillanatokat, ahogy a láp mellett legelésző teheneket betakartuk a sártakaróval.

A behemót állatok bambán tűrik zargatásukat, nekünk meg kellemesen telik az idő ebédig, amikor az ebédet hozó lányok esnek áldozatul betyáros viselkedésünknek.

Hetek óta hordják az ételt délidőben, de még egyszer sem vették a fáradtságot, hogy védekezzenek, vagy elkerüljék a csapdánkat. Arra gondolok, hogy szándékosan teszik, hogy utána a felsőruháiktól megszabadulva a közeli töltés vizében megtisztálkodhassanak.

Ma rekkenő meleg van, már így reggel csatakosak vagyunk. Az izzadtság csípi a szememet, alig látom a tarka állatokat.

Öcsém és a szomszéd gyerek kacagását hallom. Elbotorkálok a vízig és megmosom arcomat. Most már jobb.

Egyetlen felhőt sem látok az égen, a madarak hallgatagok ma. Minden élő elpilledve vár legalább egy frissítő légmozdulatra. Szerencsére a tehenek sem mennek messze az éltető víztől.

Az öreg fűz árnyékába heveredek, gondolataim egyre sűrűbben Rékán járnak. A legidősebb lány az ebédhordók közül, nálam eggyel fiatalabb.

Mindig ő az, aki bátran vezeti a többit lövedékeink kereszttüzébe, és utána ő biztatja őket a mosakodásra.

A vékony, fehér anyag a bőrükhöz tapad vizesen, de ők kényelmesen megvárják, amíg megszáradnak. A tesóm és Jancsika az ebédet habzsolják ilyenkor, én a lányok felett állok és a száradó ruhák rejtette testeket bámulom. Nem tudok sokáig ott állni, a nyári meleg ilyenkor elviselhetetlenebb, hamar a vízbe szoktam merülni.

Néha Réka követ engem, és a hátamra fekszik – együtt szeljük a vizet. Az égető meleg ellenére libabőrös leszek, ahogy bőre csupasz hátamhoz ér.

A mai kivételes hőségben egyre ezen járnak a gondolataim. Vérem zabolátlanul száguld ereimben, fülemben hangosan dübörög a pulzusom. Aludni szándékoztam délig, de forrongó testem kiűzött minden álmosságot szememből.

A fa magas lombjai közt madarak csivitelnek, a váratlan hangzavarra felfigyelek. Az út felől négy karcsú alak közeleg. Már ennyi az idő?

A hosszú, barna hajú lány ma csinosabbnak tűnik, arca fényesen veri vissza a Nap sugarait. Vidám gödröcskéi állandó részei lényének, madárdalként szálló hangjából erőt merít minden közelében lévő.

Félénken rám mosolyog, ma ő hozta az ebédes kosarat nekem. Szalonna, kenyér és hagyma. Az agyagkorsóban még hűvös a víz.

Kicsit meglepve áll fölöttem, nem értem, mire ez a csodálkozás. Egyre többször pillant a víz felé. Az értelem szikrája lassan gyújtja meg bennem a nedves rőzsét, hogy fény gyúljon elmémben. Elmaradt a sárdobálás, hogy lesz ma fürdés. Ez a gondolat annyira megakaszt, még rágni is elfeledek. Az ötlet végül hatalmas lángként lobban fel bennem.

– Nagy meleg van ma, nem?

Kizökken merengéséből, kicsit elpirulva néz rám, majd félszeg hangon szólal meg:

– Az van.

– Ilyenkor embernek, s állatnak is vízben a helye. A teheneket hiába nógatom, nem mennek. Biztos elment az eszük ebben a melegben.

Nézem őt, értelmet keres mondandómban, vajh hova akarok kilyukadni.

– Nógatnálak tikteket is, de félek, hogy tibelétek sem szorult több értelem.

Felfújta arcát, majd megfulladt a méregtől, úgy kezdte hadarni mondandóját:

– Egy tehénhez hasonlítasz? Azt hiszed, ha nógatnál, nem mennék a vízbe? Hát próbáld csak meg, meglásd a meglepetést az arcodon!

Több se kellett nekem, pattantam a földről és a pásztorbottal feléjük suhintottam.

Sikongatva kezdtek menekülni, segédeim hamar besegítettek, a lányok kénytelenek voltak mihamarabb átesni a vízkeresztségen.

Felsőruhájukat hamar kidobták száradni, én meg, amint kiterítettem őket, fejest ugrottam közéjük.

Mindet vittem egy kört a hátamon, mert úszni egyedül én tudtam. Végül Réka ölelt át hátulról.

Ma távolabb úsztam vele, egészen a nádasig, ami eltakart minket a többiektől. Itt megint elég alacsony a víz, így leállhattunk és szemből nézhettük egymást.

A hűvös vízben átlátszóvá vált ruhája felébresztette vágyaimat, didergő mellei vonzották kezemet. Fel sem fogtam, mit teszek.

Érintésemtől halk sóhaj szakadt fel belőle, türelmetlenül rántottam magamhoz, ajkait követelőzve kerestem. Nem ellenkezett, csókja édes volt, szája lágyan olvadt el forró vágyaimtól.

Békák, halak, szitakötők folytonos zsivajkodása vetett gátat kalandozásunk beteljesedésének. A tiltott gyümölcs leszakajtásával járó bonyodalom gondolata felvillant elménkben, és azon nyomban lehűtötte a felizzó szenvedélyt.

Lassú tempóval indultunk vissza a többiekhez.

Wágner Szilárd

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.