Az élet nem áll meg

Sándor bácsi reggel felkelt, megmosakodott, és hófehér inget öltött magára. Szigorúan begombolva a nyakánál is az utolsó gombot.

Utána kiült a ház előtti padra, és jókedvűen pipázgatott. Sötét hajú kis kölyök ült le mellé, és arról kérdezte, hogy miért öltözött fel ilyen csinosan.
– Mert vasárnap van fiam, azért. – a kisfiú nem tartotta ezt elég indoknak, ezért tovább faggatózott.
– De miért más a vasárnap?-
A magas, daliás testalkatú férfi gyengéden megsimogatta a gyerek fejét.
– Mert ilyenkor nem dolgozunk, hanem kifejezzük a tiszteletünket a Jóisten felé.

A kisfiú akaratlanul is a konyha felé pillantott és arra gondolt, hogy az a Jóisten, aki ott van a falon azon a kereszten és akihez a mama mindig imádkozik. A papa pedig péntekenként emlegeti a legtöbbet, amikor a mama totót tölt ki.

,,Anyjuk, anyjuk a Jóistennek nem tetszik, amit csinálsz!”
A mama ekkor a kezét szokta tördelni és még kisebbnek látszik, mint amekkora valójában.
,,De Sándor, hiszen csak egy kis pénz. Az igazán nem a gonosztól való.”

Azonban Sándor bácsi büszke önérzetét és elveit sértette, hogy ilyen ,,romlott lélek” lett a felesége az idők során. Annak az embernek a felesége, aki a háború idején átúszta a Tiszát! Még pedig a lovával! Ezt gyakran emlegette, a kisfiú pedig mindig ámulattal hallgatta, hogy milyen bátor hős volt a papa.

Ráadásul az is neki volt köszönhető, hogy a park olyan szép tiszta.

Mert Sándor bácsi idős korára parkőr lett.

És ott csak az igazán szemtelen huligánok mertek szemetelni, de ők is akkor, amikor Sándor bácsi nem volt ott. Tekintélye volt, és az emberek tisztelték. Ennek megfelelően reggelenként kötelességtudóan indult el a szép, zöld gyepre.

Egy alkalommal azonban, mikor visszajött, lefeküdt pihenni.

– Fáradt vagyok. Ledőlök egy kicsit, anyjuk. – mondta és elaludt.

Hamarosan orvost hívtak hozzá, aki szomorúan tekintett a sápadt asszonyra.
Sándor bácsi többet nem megy a parkba…

A következő pénteken az özvegy leült az asztalhoz és miközben x-et húzott a rubrikákba az unokája megkérdezte tőle.

– Mit csinálsz mama?
– Totózok fiam. – a fiú megütközve nézett rá.
– De hiszen csak pár napja halt meg a papa. – az asszony ránézett és csendesen ennyit mondott.

– De a papa mindig azt mondta, hogy történjen bármi, anyjuk, az élet nem áll meg.

Hegyi László

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.