Az eltűnt maci

– Eltűnt a macim, Bundás! – suttogott Marci a kutya fülébe.

A kutya egy közepesre nőtt puli keverék volt, habos-babos fekete, dús szőrzettel. Ezért lett Bundás a neve.

Amikor Marci megkapta, olyan bundás volt az egész kutya, hogy ki sem látszott a szeme. Egyszer a kisfiú lenyírta a szőrét az apja elektromos borotvájával. Azóta sem nőtt vissza, pedig annak már másfél éve.

A kutya maga sem nőtt sokat, ugyanolyan, Marcinak térdig érő maradt, mint volt. Marci sem nőtt. Az anyja azt mondta, biztos későn érő a gyerek. Nem kell aggódni, majd párolok neki répát, a nagyanyja meg főz neki húslevest, attól majd megnő. Semmi baja nincsen.

A maci. Keressük! Harminc centiméter. Barna testszőrzetű. Barna, félszemű. Egyik karja kicsit instabil, mert egyszer beleesett a fürdőkádba és egy gyerekcápa megrágcsálta. Bárki látja, vagy hall róla, kérem, értesítsen a következő telefonszámon vagy kopogjon be a Nyugat utca huszonhat, földszint legelső ablakába.

– Na Bundás, ezt beküldjük az FBI-nak. – Marci visszarakta a piros zsírkrétát a dobozába, a többi színtestvére mellé. Az írástól ugyan rendesen megkopott a feje, de még mindig illett a többi közé. A fehér papírt, amire írta az üzenetet, fekete szigszalaggal a tükörre ragasztotta. Elégedetten nézte kész művét, melyet mély sóhajtásokkal jelzett Bundásnak. Mindig is szeretett volna egy nyomozást indítani. Bár nem hitte volna, hogy pont a kedvenc macija megtalálásán kell majd dolgoznia.

Minden délután, amikor az anyja azt hitte, éppen a délutáni sziesztáján szundikál, belopózott a nappali ajtaja mögé.

Onnan tökéletesen látta a tévét kedvenc krimisorozatával és áthatóan érezte a nagyon drága vörösbor illatát, amit az anyja mindig úgy lögybölt a poharában, mintha mindig is borszakértőnek tanult volna. A sorozat szereplőlistájának megjelenése előtt visszasomfordált a szobájába, bebújt a takaró alá, hogy ha az anyja vasalás után benéz hozzá, azt higgye, alszik.

Tökéletes taktika volt. Sokszor képzelte magát nyomozónak, főleg, miután háromévesen megkapta csoda rendőrkutyáját, Bundást.

– Bundás, ma akcióba lendülünk. Ma lesz az első bevetés a terepen. Töröld meg az orrod, tiszta nedves. Jó legyen nekem a szimatod este. Meg kell találnunk macit! – suttogta Marci a kutya fülébe.

Amikor leszállt az éj, Marci és Bundás kilopóztak az ablakon.

– Ne félj Bundi, nálam van a vízipisztolyom, semmi baj nem lesz. – suttogta a kisfiú. – A terv teljes. Elmegyünk, megtaláljuk, hazahozzuk. Tárgyalunk, ha kell. Ki tudja, hogy elrabolták, vagy csak elveszett. Nem talál haza.

Egyre nedvesebb volt a lábuk alatt a talaj. Marci tornacipője kezdett átázni. Szorosabban ölelte Bundást, mint eddig valaha.

– Semmi baj. Nem lesz semmi baj. – nyugtatta magát és a kutyát. Bundás füle lekonyult, mintha kétségek gyötörnék, állati ösztönei veszélyt jeleztek.

Aztán felcsillant a reménysugár. Az akció elkezdődött. Marci elkezdett rohanni, utána a kutya.

– Látom a macit! – kiabálta. – Ott van a fa tövében. A kisfiú rendíthetetlen volt, csak úgy üldözte a sötétben a maci alakzatot felvevő levélkupacokat. Semmi sem tántorította el, még csuromvizes cipője sem, és a csendben pihenő, beszakadt híd sem, a tó tetején.

Reggel az ágyában ébredt, Bundás mellett. Kereste az anyját, de az kint állt a kerítésük melletti fánál. Egy megsárgult, szélszabdalta papirost bámult mozdulatlan testtel. A képen egy kisfiú volt, vágott szőrű, plüss pulikutyával. Elveszett.

Az apja Marci szobájában bámulta az azóta érintetlen játékokat. A tükrön pihenő, fehér papirost, piros zsírkrétafirkákkal. Érezte, hogy van valami jelentősége, de az ide-oda dőlő F, B, I betűkön kívül semmi mást nem tudott kiolvasni fia ötéves írástudásából.

Marci anyja a déli sziesztaidőben még mindig ugyanúgy lögybölte a vörösbort. De soha többé nem nézte azt a nyomozós krimisorozatot.

Támcsu Anikó

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.