Az új iskolaköpenyemet dicsérték barátnőim, mikor megjelent a folyosó végén Szabó Géza.

Csak állt és engem nézett. Intett, hogy menjek oda. Csodaszép bevásárlószatyrokat hozott nekem. Divatos reklámmárkák voltak rajta. Cigaretta és farmer reklámok. Vadonatúj nejlon táskák. Vagy egy tucat. Mind az enyém, mondta. Az anyukája ott dolgozik, ahol ezeket gyártják, és a múltkor hallotta, hogy ezek tetszenek nekem.

Boldogságomban elfelejtettem megköszönni. Akkor nem mondtam, mert akkor a jó tanuló lányok pörgős szoknyában nem szerették a nagyfülű, kócos szőke hajú, lakli fiúkat.

De én igen. Én akkor, aznap, szerelmes voltam

a nagyfülű, kócos szőke hajú, lakli fiúkba…legalábbis abba az egybe…nagyon.

Fehér Kinga

(kezdőkép: Unsplash)