Gomba

A reggelit készítette a macska a lábához dörgölte magát. Ahogy lenézett rá, az hatalmas könyörgő szemekkel bámult vissza rá, és halkan nyávogott, mintha nem akarna igazán zavarni, csak hát nagyon éhes. A nő elmosolyodott.

“Szia Murcika. Éhes vagy mi? Te mindig éhes vagy.” -mormogta, de lecsípett egy kicsit a lekváros kenyeréből, a puha részből és letette a macska elé. “Minden kell mi? Amit én eszek azt te is?” Mosolygott, ahogy a macska eltüntette a kenyérdarabot.

“Minek eteted mindennel?” Hallotta a férje hangját. “Már kapott reggel enni, meg is ette. Falánk dög.”

De a nő csak mosolygott. “Mit csináljak, ha kér? És meg is eszi mindig, ha kap. Igaz elég kövér, de talán csak  a hosszú szőre miatt látszik annyira dagadtnak.”

A macska nagyon kövér volt, úgy tűnt, mintha csak kövéredne minden nap. A nő vállat vont. Mindegy. Murci ilyen volt, mindig mindenből kért. Ránézett a nagy fényes szemeivel és suttogott valamit macskanyelven. Biztos, azt, hogy éhes vagyok. Kért a Töltött káposztából, a mákos tésztából gombapörköltből. Mindenből, egy kicsit. Neki is kell, ő is családtag és együtt akar enni a családdal. Mindig kapott is. Akkor? Pont  lekváros kenyeret sajnálja tőle? Majd lemozogja azt a kis kövérséget. Vagy nem. Gondolta és a kenyérbe harapott.  Mára  vendégeket vártak, a gondolatai a tennivalók felé kanyarodtak. A gombát előkészítette, tegnap szedte a férje, szép erdei gomba, nagyon szeretik tejszínes szósszal… hmm, aztán a húsok hozzá.. igen.  A macska a lábához ült és könyörgő szemekkel nézett rá.

“Oké oké itt a joghurtos doboz. Tied lehet.” -tette le elé a dobozt egy kiskanálnyi maradékkal. “Epres” -mondta még a macskának, de az addigra már a dobozba dugta a fejét. A férje fejcsóválva ment ki az ajtón.

“Ezért ilyen dagadt!” -jegyezte még meg elmentében.

Végre mindennel elkészültek, az asztal megterítve állt a nagy ebédlőben. Tizennyolcan lesznek. Gyerekek, unokák, testvérek és unokatestvérek. Még van félóra, hogy maga is elkészüljön nézett a tükörbe a nő, és lesimította a haját. A férje éppen csak végzett a porszívózással. Álltak egy percig egymás mellett és a feldíszített ebédlőt nézték. Ötvenedik házassági évforduló. Aranylakodalom. Majd egymásra mosolyogtak.

“Minden kész.” -mondta a férj.

“Mindjárt itt lesznek.” -tette hozzá a nő.

Minden nagyszerűen sikerült, a gomba, a különleges erdei gomba, tejszínnel igazi különlegesség, amit mindenki szeret. A macska persze már kikönyörögte a részét, amikor a lábosból a szép porcelántálba merte.

“Nesze, na.” -és Murci táljába is  kanalazott egy kicsit. “Micsoda falánk kis dög vagy.” -mondta neki, de persze a macska most sem figyelt.

Végre mindenki megérkezett, szertetettel ölelgették egymást, majd körbeülték az asztalt. Az étel finom, a hangulat jó volt, koccintottak és köszöntések hangzottak, kedves ajándékok érkeztek, csokoládék és virágok. A nő meghatódva fogadta a meleg öleléseket, az unokák verset is mondtak neki. Igaz a vers valami traktorról szólt, de mindegy. Mindenki azt adja, amit tud  a szívéből egy darabot. Csuda édes volt. A délután gyorsan telt, ettek, aztán desszertet is körbe vitték majd gyümölcs kávé került az asztalra. Minden jól ment.

A beszélgetésben egy pillanatra csend állt be, erre mondják, angyal szállt el felettük.

A konyhából furcsa panaszos mély nyávogás hallatszott, nem is nyávogás volt, talán inkább macska jajgatás, mélyen és panaszosan szólt, és a vége nyöszörgésbe halkult.

A  férj intett. “Murci az a macska.” A beszélgetés újra indult, a férj a konyhába ment, a nő követte.

A macska az asztal alatt feküdt félig oldalt, félig hátán, úgy látszott nagyon szenved. Nagyon fájt neki valami. A férj hívta az állatorvost, és közben szemrehányóan nézett a feleségére, aki közben letérdelt a szegény állat mellé és simogatni kezdte az állat puha bundáját.

“Biztos mindent összeevett. Itt az eredmény.” -morogta a férj. Az állatorvos is azt kérdezgette rögtön, mit evett a macska, hogy evett.. A lekváros kenyértől a joghurton át a gombáig. Az orvos itt megállította a felsorolást. A gomba. Mondta. Erdei gomba? Biztos jó volt? Bevizsgálták?

A férj az asszonyra nézett. “Lehet, hogy a gomba mérgező volt.” -mondta halkan. “Talán közé keveredett.” A nő a fejét rázta.  “Az nem lehet, egyenként megnéztem mindet… Tudod nem lakott-e valamelyik.”

“Akkor ráragadt egy mérgező darab valamelyikre. Közé került!” -kiáltott ingerülten a férfi, a nyakán lüktetni kezdett egy ér.

A nő a fejét rázta  de egyre bizonytalanabb lett. Szeme előtt, mint egy filmet visszajátszotta a képeket, amikor a gombát készítette.

“Nem lehet.” -mondta végül. De a férj már nagyon ideges volt. “Nem érted? Rohanni kell a kórházba, mert ha volt közte, akkor… ” Egymásra meredtek egy pillanatra, a súlyos szavak a konyha padlójára hullottak közöttük.

Felpattantak, a szegény macskát ott hagyták, ott maradt a földön, az asztal alatt, és még mindig halkan keservesen nyöszörgött.

Mind a városi ügyeletre mentek. A váró megtelt velük, a műanyagszékek türelmetlenül ingadoztak a testek alatt. Senki semmit nem érzett, az aggódáson kívül. Nem voltak rosszul, nem fájt, nem hányt senki. Végül a tanácstalan ügyeletes hazaküldte őket egy pár óra után.

“Ha valamit éreznek… hasfájás hányinger… ” -széttárta a kezét. “Akkor jöjjenek vissza.” -mondta a fáradtan és kitessékelte őket.

A nő a macskára gondolt, hogy szegény párát csak úgy ott hagyták. Bűntudata volt, hogy megijesztette a családot. És sírni tudott volna, hogy az ünnep így elromlott. Másrészről biztos volt benne hogy a gombával, semmi baj nem volt. És ebben most már teljesen és egészen biztos volt. A férje szótlanul ment mellette a parkolóba, a nő megfogta a kezét.

“Siessünk haza. Mi történhetett a Murcival… Csak ott hagytuk szegényt. ” -a szemében könny csillogott.

A gyerekek nevettek. Nem is tudtak a macskáról. A férfi megszorította a felesége kezét.

Meglátod, ez lesz a legeslegemlékezetesebb ünnepetek. Mondta valaki, félreértve a könnycseppeket a nő szemében.  Pár év múlva, sőt mindig emlékezni fogunk rá mindannyian. A nő csak bólogatott, de nem figyelt, csak a macskára tudott gondolni.

Végre hazaértek.  Murci a konyha sarkába húzódva feküdt, szegény pára gondolta a nő, valahogy bebújt a sarokba. Közelebb lépett és letérdelt mellé, majd izgatottan felkiáltott.

A férje mellé térdelt, és a nő arcát nézte. Mi az megdöglött? Elpusz.. javította volna magát.

“Nézd.”  -vágott közbe a nő.

Murci a sarokban hevert, mellett négy pici feküdt. A kölykei. A nőre nézett a fényes szemeivel és halkan suttogva nyávogott, mintha mondott volna neki valamit, de csak halkan, mert nem akarná zavarni a kicsinyeit.

Gherdán Gabriella

 

A novella magazinunk idei novellapályázatán továbbjutott a döntősök közé, melyek kivétel nélkül megjelennek magazinunk oldalán. A megjelenő novellák alatt legtöbb like-ot kapó pályamű a közönségszavazatok alapján, három további pedig szakmai zsűri döntése alapján kerül kiválasztásra 2019. június 28-án. Minden pályázónak sok sikert kívánunk!

A novellára itt, az oldal alján, a like gomb megnyomásával szavazhat:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük