Nézem a játszótéren boldogan csúszdázó gyerekeket.
Nevetnek, kacagnak, fülig ér a szájuk. Nekik ez a játék a nap fénypontja. Édesanyjuk, vagy édesapjuk büszkén figyelik őket. Hirtelen egy beszélgetés üti meg a fülemet:
-Szia, Balázska vagyok. Téged hogy hívnak?
-Szia, a nevem Lili és ő ott az apukám, Szabó András. Jössz a mászókára? – kérdezte Lili, miközben kezét nyújtotta az újdonsült barátjának.
Eltelt 60 év.
Balázska és Lili kopottas székükben csodálják unokáikat. Egymásra néznek, visszaemlékeznek arra a pillanatra, amikor megismerkedtek. Elmúlt a gondtalan gyerekkor, hajuk barnasága is őszbe fordult, de egy dolog nem változott. Lili kezét nyújtja Balázskának, az örök barátjának.
Leleczi Mónika Szabina
(kezdőkép: Unsplash)
Legjobb.
🥰🥰🥰🥰🥰🥰
Nagyon jo
Nagyon jo
Nagyon jó l
Szuper:)
Nagyon jó.