Gyere, öregem, felmegyünk itt a szivattyútelepnél, jó kis murvás, meglátod, jó lesz! – mondja Ákos, és máris lendületesen kanyarodik a betonútról az erdei ösvényre.
Eleinte barátságosan vezet felfelé az út, bár kissé szűk, úgyhogy nagyon kell figyelnem, hogy az előttem kapaszkodó biciklisre „tegyem a kereket”, azaz az ő útját „másoljam”.
Elővigyázatosan könnyebbre váltok, de így is kapaszkodom a kormányba: amellett, hogy meredekebbé válik a kaptató, kezd technikássá válni: muszáj ülve maradnom, hogy ne kaparjon el a hátsó kerék.
Ha egyedül lennék, talán le is szállnék…
Talán néha csak arra van szükséged, hogy valaki előtted menjen, és megmutassa: képes vagy rá.
Csetnegi László
(kezdőkép: Unsplash)
