Belépett a lakásba. Már a tágas előszobában levette a cipőjét, és mivel éhes volt, egyből a konyhába indult. Szétnézett a hűtőben, a szekrényekben, akad-e valami kedvére való. Talált szeletelt kenyeret, még majdnem tele volt a csomag, kivett kettőt, rákent egy kis vajat, levágott egy darabkát a sajtból. 

Tétován a paradicsomra sandított, de csak kettő árválkodott a zacskóban, így lemondott róla. Helyette a mustárból tett néhány pöttynyit a szendvicsre. A mosogatóban árválkodott egy használt tányér, rajta alig néhány morzsa, azt kivette, rárakta a szendvicseket és bement a nappaliba.

A hatalmas helyiséget egy jókora, krémszínű kanapé uralta, nagyméretű tévé, puha, fehér szőnyegek, az ablakokon vastag, nehéz csokoládébarna függönyök, arany zsinórokkal félrekötve. Látszott az ízléses tervezés, a lakberendező gondos munkája, tulajdonosa mintha valahogy mégsem lakta volna be igazán.

Az épület a környező házak fölé magasodott, így az ablakokból jobbára a tetőkre lehetett látni, az utca zaja alig-alig szűrődött fel, csak a padláson fészkelő galambok burukkolása törte meg a csendet. – Átkozott galambok – gondolta a férfi, bár hangjukat már megszokta, a galambpiszkot ki nem állhatta.

Leült a bőrkanapéra és kezébe vette a távirányítót. Tudta, hogy az ilyen készülékeknél az egyes gomb mindig az utolsó nézett csatornát kapcsolja be. Megnyomta az egyest és kényelmesen, hátradőlve ette a vajas kenyeret, miközben halkan szólt a délelőtti műsor. Később visszatette a tányért a mosogatóba, de előbb beszórta a felesleges morzsákat a szemetesbe. Csak a csapból ivott egy kis vizet, most valahogy nem volt kedve vacakolni a teafőzéssel, mosogatással. Múltkor is elfelejtette elrakni a bögrét a szárítóról, aztán egész éjjel forgolódott, hogy mi lesz majd. Kivett még néhány kekszet egy megbontott zacskóból, majd a tévé előtt álomba merült. Nem mondhatni, hogy álma nyugodt volt és mély, a lift hangjára gyakran összerándult a gyomra, de szendergett azért pár órát; éberen, mint a delfinek, akik, ha teljesen elaludnának és nem mennének fel újra meg újra a víz felszínére levegőért, megfulladnának a tengerben.

Alvás után kivette a következő könyvet a polcról és teljesen belefeledkezve olvasott délutánig, amikor hirtelen ráébredt, hogy négy óra van. Ez a regény – egy elrontott pillanat okán elhibázott életről szóló történet – egészen a hatalmába kerítette. Megjegyezte hányadik oldalon tart és – kitöltve vele az üresen tátongó foghíjat – visszatette a többi közé, a helyére. Megigazította a távirányítót, a tévét már régebben kikapcsolta, hogy legyen ideje kihűlni, szétnézett a konyhában mindent rendben hagyott-e, felvette a cipőjét és csendben kiment. Háromra zárta az ajtót és zajtalanul elindult felfelé a lépcsőn.

*

A karcsú, fáradt arcú, szőke nő háromszor elfordítja a kulcsot a zárban. Belép az elegáns előszobába, és megkönnyebbült sóhajjal lerúgja végre az átok magas sarkú cipőket. Mennyire odáig volt, amikor megvette ezt a vagyont érő topánt, most meg ez a nap legszebb pillanata! Kezet mos, közben a tükörbe pillant, de jobb, ha nem látja magát, annyira ordít róla a kimerültség.

A konyhába megy, elmossa a reggel otthagyott tányért és poharat. Szétnéz a hűtőben, álldogál egy ideig, nincs kedve semmihez. Végül felbont egy tejet, tölt egy pohárral, lábujjhegyre állva kiveszi a felső szekrényből a rózsaszín dobozos eperízű italport, és kever a tejbe pár kanállal. Tesz mellé még néhány kekszet, az egészet lerakja a rózsafa asztalkára a nappaliban, leveti a szoknyáját és harisnyában a kanapéra kuporodik.

A távirányítóért nyúl, és hátradől, amíg az egyes gombot megnyomva bejön a kedvenc adója. Vagy félóráig nézi, közben odahúz egy párnát a feje alá és a fél pohár eperízű tej mellett elszenderedik. Nyugtalanul alszik, fejében a nap nyűgjei kavarognak, hamar felébred, majd félig lehunyt szemmel betámolyog a hálóba.

*

A férfi gyorsan és nesztelenül jött, ma szétnézett a lakásban, mielőtt a konyhába indult. A fürdőszobában még nedves volt a tusoló, a törölköző a szárítón, érezni lehetett a reggeli készülődés minden illatát. Tusfürdő, fogkrém, parfüm – mélyet szippantott élvetegen. Egy pillanatra a törölközőbe fúrta az arcát, szerette a tisztaság szagát. Ó, a tisztaság nagyon kell, hogy ne veszítse el önmagát, azt a méltóságot, mely mosdatlanul semmivé vált.

Fürdeni hétfőnként tudott, a takarítónő délre jött, így volt két boldog órája. Sajnos az illatos fürdőkrémekből nem használhatott, esetleg néha-néha egy egészen kicsit, a szappan kevésbé volt feltűnő. Imádta a bőrén érezni a forró vizet, közben beszívta a nő ottmaradt illatát.

Nagyjából kitakarított maga után, de az alaposabb munkát a takarítónőre hagyta. Igyekezett legalább egy órával az érkezése előtt végezni, hogy elülhessen a pára.

A konyhában nagyon megörült a felbontott tejnek, szerette a tejet, de ritkán várta bontott doboz, tudta, egy decit szabadna, de most annyira kívánta, egy egész pohárral töltött és mohón itta.

*

A legfelső emeleten vette ezt a lakást, már csak a padlás van felette. Érezte ő, hogy ez a toronyszoba maga a magány, mégis vonzotta a nyugalom. A galambok burukkolásán kívül nem hallatszott más zaj, sőt, mivel ez az egyetlen lakás itt legfelül, rajta kívül senki nem jön fel ide.

Kezet mos, utána feltesz egy pakolást, megint szörnyen néz ki. A szappanért nyúlva megborzong egy pillanatra. Néha az a különös érzése támad, hogy él még valaki a lakásban rajta kívül, de elhessegeti a gondolatot, nem akar üldözési mániás lenni. Talán csak a magány miatt van, talán csak szeretné, hogy így legyen. Lemossa a sminket, a festékes vattapamacsot kiviszi a konyhai szemetesbe. Ha már ott van, iszik egy pohár tejet, úgyis bontott egy frisset tegnap. Na persze kispórolják egy részét, biztos, hogy nem volt egy liternyi a dobozban, hiszen alig ivott még belőle, nem létezik, hogy csak ennyi maradt. Aztán legyint. Mindegy, megromlana úgyis, hiszen rendszeresen dobálja ki a felbontott és félig telt tejes dobozokat, konzerveket, félig elhasznált vajakat.

Felkeni a múlt héten vásárolt vitaminos arcpakolást ­– újdonság, és csodát tesz, remélhetőleg –, majd a kanapéra dől, mert azt írták a használati utasításban, úgy hat a legjobban, ha relaxál közben.

A fehér maszkban elszenderedik. Furcsamód egy magas, barna hajú férfiról álmodik, aki tusolás után ideül mellé a kanapéra. Még nedves, szappanillatú a férfi bőre, és miközben kezébe veszi a távirányítót, a másik kezével finoman végigsimít a combján.

Emri Nóra

A novella magazinunk idei novellapályázatán továbbjutott a döntősök közé, melyek kivétel nélkül megjelennek magazinunk oldalán. A megjelenő novellák alatt legtöbb like-ot kapó pályamű a közönségszavazatok alapján, három további pedig szakmai zsűri döntése alapján kerül kiválasztásra 2019. június 28-án. Minden pályázónak sok sikert kívánunk!

A novellára itt, az oldal alján, a like gomb megnyomásával szavazhat: