Szia cica! Van gazdád?

Hol volt, hol nem volt, a kis városka szélén, egy kicsiny kis házban élt egy éjfekete színű kiscica.


Kormi volt a neve. A nagymama kedvence.

Annyira pici volt még, hogy belefért Mamus otthonkájának zsebébe, és ott utazott minden áldott délelőtt a piacra. A cica nagyon sok mindennel szerette tölteni az időt. Szeretett a kutya előtt ugrándozni, aki egy idő után már nem is volt rá mérges és barátok lettek, szeretett a szőlőlugas alatt pihenni a legnagyobb nyári melegben, szeretett Mamával főzni, az ágy tetején gombóccá gömbölyödve aludni, a postást lesni, a Mama után futni mindig, mindenhova.

Szeretett este vele feküdni, reggel őt ébreszteni, és együtt sziesztázni minden ebéd után.

Ahogy cseperedett a kis bársonytalpú, egyre nehezebben fért bele Mama otthonkájának zsebébe. Akkor már csak az ölében ült. Mindig. Nem hagyta el egy pillanatra sem.

Majd egy nap Kormi egy idegen udvarra tévedt. A szomszéd kertjébe. Hívogatták a többiek. Rengeteg macska lakott abban az utcában. De a cica-pajtik helyett egy kisfiúba botlott.

– Szia, cica! Van gazdád? – kérdezte a szőke, szeplős kisfiú. A cica felé nyújtotta a kezét óvatosan, csak hogy az meg ne ijedjen.
– Igen. A Mama. – válaszolta Kormi.
– Nagyon szép cica vagy. Mitől vagy ilyen csodás éjfekete? – kérdezősködött tovább a kisfiú és letelepedett Kormi mellé.
– Anyukám és apukám is éjfeketék voltak. Csak úgy csillogott a bundájuk; főleg, ha kifésülték őket.
– Én is szeretnék egy hozzád hasonló cicát. – sütötte le a szemét a kisfiú, kis jeleket rajzolva apró ujjaival a homokba.

– Tudok egy helyet. Mama unokája mesélte. Ő ilyen cicasimogató. Egy állatotthonban. Ott rengeteg kormos és éjfekete bársonytalpú van. Fogadj örökbe egyet! – szólt a cica, majd megnyalta a kisfiú kezét és egy ugrással a kerítés tetején termett.
– Szia, cica! – szólt utána a fiúcska.

Kormi visszarohant Mamához, a biztonságot nyújtó kezekbe. Ahogy bekuporodott és gombolyagként fészkelte be magát a nagymama ölébe, szépen lassan beszippantotta a virágos otthonka illatát.

És tudta, sosem fogja elhagyni Mamát és vele marad örökre.

 

?? . . #cute #kitty #lovethisface #blackpanther #blackpussymatters #blackcat #cat

A post shared by Juli Ane (@juuliijaanee) on

Te is örökbe fogadnál egy ilyen gyönyörűséget? Lehet, hogy pont rád vár valaki a Jótékonysági macskakávézóban, a Rexnél!

Támcsu Anikó

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.