Tánc

Óriás léptekkel érem el a villamost.

Szerettem volna ha a meleg is kint marad, de nincs szerencsém. A forró levegő keveredik a testekből párolgó izzadtsággal, állatkerti emlékeket juttat eszembe.

Nem keresek ülőhelyet arra a pár megállóra. Hamar megbánom döntésemet, ahogyan a vezető bánik a járművel. Indulásnál a gravitáció egy helyben marasztalna, megállásnál a tehetetlenség noszogat további haladásra.

A harmadik megállónál leszállok és kimondottan hálát mondok magamnak, hogy lusta voltam reggelizni. Az üres gyomorból semmi nem tudott kikívánkozni.

Felüdülés a száraz levegő, még ha perzseli is a tüdőmet, de legalább nem az édeskés verejtékgőz tölti ki bensőmet.

E rövid idő alatt átázott pólóm ijesztő illatfelhőt vont körém. A felszállni igyekvő áldozatok fintora és hátrahőkölése ezt erősítik bennem. Majd megtudják, ha mennek egy megállót a pokol sárga üstjével.

Kényelmes ritmust veszek fel, nem kések el sehonnan.

Hogy a Nap ereje ostromolja testem minden porcikáját, próbára téve érzékszerveim élességét, nem zavar. Lélegzem, hallom a körülöttem lélegző világot, látom a lehulló porszemeket, érzem a gondolatok érintését, a testem követi agyam utasításait.

És igen, ott vársz rám. Mindig is ott vártál. Egyedül az időpontot nem egyeztettük soha.

De nemrég felhívtál és megbeszéltük a találkát. Többé nem megyünk el egymás mellett, nem kerüljük el egymást.

Kedvem támadt táncolni, ezért ahogy átérek az út másik felére, elkezdem a lépéseket. Először csak csosszanok egyet, majd jobbra lépek, ballal előre, jobbal összezár. Hang tör fel belőlem, dalba kezdek, táncom kört zár be.

Érzem ahogyan felém nyúl, megérinti lelkem. Ébredezik, lassan kel fel álmából. Hívom, szólítom őt. Válaszol.

Az emberek az utcán egy ugrándozó hülyét látnak, hiába érzik a lágy fuvallatot bőrükön. Nem érzékelem őket, én már egy örvényben lebegek. Folytatom a dalt és a táncot, a levegő egyre hűvösebb.

Kicsit kizökkenek, egy hideg vízcsepp csorog le arcomon. Érzem az erőt amely létrehozta, látom az arcod benne.

Hirtelen szakad le az ég, Te ott állsz előttem teljesen átázva.

Megtisztulva indulunk egymás felé, ölelésünk bódító mámorban merevíti ki a pillanatot.

Senki nem mozdul, csak mi.

Vidám kedvünkben sétára indulunk, útközben lelkeket érintünk és izgatottan várjuk bohóckodásunk kellemes eredményét.

Wágner Szilárd

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.