Szokásos heti bevásárlás. Épp a legfelső polcon lévő üdítőt néztem ki magamnak. Úgy érzem, le kell mondanom róla, hogy ezt iszogatom a hétvégén filmnézés közben. Bár, ha fellépek az első polcra, talán elérhetem…
– Segíthetek? – A hang irányába kapom a fejem. Magas, kifejezetten jóképű férfi áll mellettem mosolyogva, érdeklődő tekintettel.
– Én ööö… igen. – dadogom. Nem szoktam zavarba jönni, de meglep a segítőkészsége. Leveszi az üveget, átnyújtja, de továbbra sem engedi el és mélyen a szemembe néz.
Nehezen nyitom ki a szemem, kell pár másodperc, mire rájövök, hol vagyok. A földön fekszem, körülöttem üdítős üvegek és iszonyúan lüktet a fejem…
Cseri
(kezdőkép: Unsplash)
