Bele tettelek abba a hatalmas szeretet dobozba, amiben vártalak. Két éve.
Mindegy egyes percben csak téged. Akkor még nem tudtam, azt sem, hogy létezel. Hogy egyáltalán létezhetsz.
Te, aki minden rezdüléseddel megnyugtat. Az otthonom vagy, a melegem, a levegőm.
Minden percben, amit melletted tölthetek, megszűnik minden, a világ sem létezik, csak Te, úgy érzem megérkeztem, haza, hozzád. Valójában egész életemben csak Téged vártalak.
Érzem a lelked, mert érezni akarom, mert hagyod, hogy érezzem.
Téged akarlak, mindennél jobban, és borzasztóan fáj, hogy nem lehet….
így ott maradsz abban a dobozban, és csak bízni tudok benne, hogy soha nem akarom majd kibontani.
Zenet
(kezdőkép: Unsplash)
