A “leghasznosabb” tanácsok szakításkor

Nem titok: éppen válófélben vagyok. Mivel nem titok, természetesen az ismerőseim, barátaim igyekszenek hasznos tanácsokkal, bátorítással és természetesen érdeklődő kérdésekkel ellátni.

Összeszedtem a kedvenceimet, hátha másnak is ismerős:

„Hogy lefogytál? Így megvisel a dolog?”

– Nem, dehogy csak ha már úgyis szingli vagyok, gondoltam, leadok pár kilót, hogy meglegyen a strandos kocka has, és jobban menjen a csajozás. Véletlenül sem azért fogytam, mert görcsben van a gyomrom…

„Majd találsz mást/jobbat!”

– Tényleg? És ha én másvalakit akartam volna, akkor nem azt a másvalakit vettem volna feleségül?

„Ne vedd úgy a szívedre!”

– Miért, mire vegyem? A vesémre, vagy esetleg a májamra?

„Idővel jobb lesz…”

– Ezt én is tudom, de pillanatnyilag azért elég rossz. Azt is tudtuk, hogy a második világháborúnak előbb- utóbb vége lesz, de gondolom, 1942-ben nem azzal vigasztalták az embereket, hogy “majd elmúlik ez is…”

… és az egyik kedvencem, mikor meglátnak egy sört a kezedben és azt mondják:

„Ugye most nem leszel emiatt alkoholista?”

– Miért, amíg boldog házas voltam, soha nem ittam meg egy sört sem? Légy erős: volt, amikor a feleségemmel söröztem egy koncerten!

A Heaven Street Seven Dél- Amerika c. dala jut eszembe:

„Micsoda szörnyű vircsaft, ezt mondják majd,

 A família meg úgy meg vigasztal, hogy ugrom a Dunába”

Tudom, hogy jót akarnak, aranyos mindenki, de… na.

Nektek mi a kedvenc szakítás utáni “vigasztaló” mondatotok?

Csetnegi László

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük