Minél több mindened van, annál kevesebb vagy

A Harcosok klubjában mondta Brad Pitt: „Amit birtokolsz, az birtokba vesz.” Nyilván ez egy lesarkított nézőpont, de ha belegondolsz, hogy a modernkori bálványimádásban a telefonunknak, autónknak, a tévénknek lassan már nevet is adunk, megsimogatjuk, becézgetjük, mint egy élő embert, holott egy egyszerű használati tárgyról beszélünk egy élőlény helyett, talán nem is túlzás a húsz (!!!!) évvel ezelőtti megjegyzés.

Ráadásul, ha belegondolsz: minél inkább ki van szolgálva a kényelmed, csúnya szenvedő szerkezettel élve, annál kényelmesebb leszel saját magad. Ha van autód, egyre kevesebbet gyalogolsz: hiába sétálsz- kocogsz a futópadon fél órát, ha utána egy könnyed húsz perces séta helyett inkább autóval mész. Tudom, tudom, nincs időd… Ugye tudod, hogy ez is csak kifogás?

-Kifogások… azok vannak. Az egyik jön a lelki életével… a másik a vallásával… meg a szívrohamával…

-Szívroham? Az kinek van?

-Nekem!

Ha így folytatjuk, mi is úgy fogunk járni, mint A nagy csapat második részében az edző… Annak idején, amikor az újságíró suliban fotózni tanultunk, mindig azt mondta a tanár: ha megtanuljuk a kézi beállításokat, nem kerülhetünk bajba, hiszen ha egy automata fényképezőgép kerül a kezünkbe, az mindent megcsinál magától; viszont fontos, hogy felkészültek legyünk, mert ha valamiért a körülmények miatt nekünk kell majd beállítani a gépen mindent, ha hozzászokunk az automatizáltsághoz, nagy bajban leszünk… Nagy igazság. Ha meg van a tudásod, nem muszáj használnod, de jól jöhet szükség esetén. Ahogy a főnököm mondja: „Inkább legyen, mint kelljen!”

Egyre inkább hozzászokunk ahhoz, hogy lassan már a hátunkat is egy külön gép vakarja majd meg, miközben elfelejtjük, hogy a kezünk tökéletesen alkalmas erre…

Egy ismerősöm megkérdezte, miért nem Tinderezek. Mire én: -Szerintem évtizedekig megismerkedtek egymással az emberek Tinder nélkül is, sőt, össze is házasodtak, szóval…

Hozzászokunk ahhoz, hogy inkább ránk ír egy vad idegen a neten, mint hogy egy látásból ismert valaki leszólítson egy szórakozóhelyen? Tényleg ez volna a jó irány? A végén tényleg ott kötünk majd ki, mint a Warpigs dalában, az Analógban? „Digitális lányok hordják a digitális ruhát/ Digitális Isten várja a digitális imát.”

Nem vagyok álszent, én is nézek netes kapcsolattal sorozatokat, örülök neki, hogy vannak eszközök, amik a kényelmünket szolgálják, de olvasok könyveket, amik papírból vannak, eljárok emberek közé, megkérdezem a szürke szemű lányt a nyelvvizsga központ előtt, hogy miért olyan feszült…

Csetnegi László

(kezdőkép: Pexels)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük