„Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít.” – ezt Ayrton Senna, F-1-es világbajnok autóversenyző mondta, de szerintem nem csak a Forma 1-ben érvényes.

Tapasztalataim szerint, ha valaki bevállalja a „másodhegedűs” szerepét, azaz a szeretője lesz valakinek, aki kapcsolatban van, ne adj’ Isten, házas, azzal gyakorlatilag aláírta, hogy ebből a dologból nem jön ki győztesen.

Egy barátom úgy fogalmazta meg, hogy általában ha valaki félrelép, és utána szakít az „eredeti” párjával, egy harmadik embert fog választani, aki nem tud a hűtlenségéről, akinél „tiszta lappal” indít. Számos esetben tapasztaltam én is, hogy az a bizonyos harmadik várta, várta a nagy csodát, de a végén szépen pofára esett.

Egy lány barátom mesélte, hogy vele csalta a barátnőjét a „pasija”, aki aztán nagy nehezen kilépett a kapcsolatból és… …dopbergés…

…hónapokra eltűnt ezek után, hogy „kiheverje a szakítást”.

Ugye tudjátok, hogy ez magyarra fordítva mit jelent? Én is ezt feleltem neki: drágám, ez amúgy azt jelenti, hogy már régen keresett valaki mást, aki nem az exe, és nem te vagy. Téged ugyanúgy lecserélt, mint a „hivatalos” kapcsolatát.

Persze láttam olyant is, hogy a szeretőjét végül még feleségül is vette egy férfi, de sok esetben a második házasság során is jött a jó öreg félrelépés…

Gondold végig logikusan: ha egyszer „megbotlott”, mi fogja visszatartani máskor? Nyilván szeretjük különlegesnek érezni magunkat, de sajnos nem ezen múlik.

Vannak hűséges emberek és vannak hűtlenek.

Ismerek én is lányt, aki velem lépett félre. Komoly kapcsolatot sosem terveznék vele, mert igazán sosem tudnék megbízni benne.

Nektek mi a tapasztalatotok: lehet egy hűtlen férjből, feleségből később kitartó, hűséges pár? Előfordul, hogy valaki szeretőt választja, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak?

Csetnegi László

(kezdőkép: unsplash)