Interjú a Glutén- és laktózmentes alapszakácskönyv szerzőjével, Kiss Dórival

Nemrég jelent meg Kiss Dóri  2. könyve, Glutén- és laktózmentes alapszakácskönyv címmel, a BOOOK Kiadó gondozásában. Első könyve az Életem gluténmentesen után most egy olyan csodás kiadványt tarthatunk a kezünkben, ami minden diétázó nagy hasznára lehet a háztartásban.

A szerzőt  új könyvéről és a mentes életről kérdeztük.

Tomkó Bori: Mitől alap ez a szakácskönyv?

Kiss Dóri: Egyrészt attól, hogy igyekeztünk olyan recepteket összegyűjteni, amik  egy mindennapi háztartásban hasznosak lehetnek. A glutén- és laktózmentes receptek mellett tejfehérje-, tojás-, és cukormentes receptek is megtalálhatók a könyvben. Egy alap háztartásban  az ember készít reggelit, tízórait, ebédet, uzsonnát, vacsorát, akkor ezekre próbáltunk alternatívákat adni, illetve több közkedvelt étel mentes verzióját is megalkottam. És még azért is alapszakácskönyv, mert arra is törekedtem, hogy viszonylag egyszerűen beszerezhető, könnyen hozzáférhető alapanyagokkal tudjuk ezeket a finomságokat mentesen elkészíteni.

TB: Most már vannak azért olyan gluténmentes termékek, amik elérhetők mindenki számára. Most már könnyebb, vagy azért még mindig sokkal jobban megterhelik a családi költségvetést az ilyen diétás termékek?

KD: Könnyebben beszerezhetőek és elérhetőek valóban a gluténmentes termékek, de azért azt tudni kell, hogy még mindig jóval drágábbak, mint a hagyományos ételek. És itt nem elsősorban az alapanyagokról, hanem inkább a kényelmi termékekről van szó. Például egy keksz vagy egy csoki, amin rajta van a gluténmentes felirat, az biztos, hogy kétszer-háromszor többe kerül, mint a sima. Viszont azért azt tegyük hozzá, hogy meg lehet találni azokat az opciókat, amikkel költséghatékonyabban, de ugyanazokat az ízeket tudjuk elérni, mint amiket megszoktunk korábban.

TB: Mennyivel vesz több időt igénybe egy glutén- vagy laktózmentes étel elkészítése, mint egy hagyományosé?

KD: Maga az étel elkészítése semmivel nem kerül több időbe, csak maximum az alapanyagok előkészítésénél fordulhat elő, hogy például a szendvicshez a zsemlét magunknak kell készíteni, vagy a mákos gubához a kiflit, stb.

TB:Te minden nap főzöl?

KD: Igen, minden egyes nap. És minden nap mást. Nem szoktam azt csinálni, hogy nagyobb adagot készítek, hogy azt több napig együk, mert az én férjem nem eszi meg egymás után ugyanazt az ételt. Ez nyilván megterhelő, mert sok időt vesz igénybe, viszont  nagyon szeretek főzni meg kísérletezni, szóval nem élem meg teherként ezt.

TB: A férjed is gluténérzékeny, vagy nem? Illetve ha nem, akkor ugyanazt eszi, amit te?

KD: Nem gluténérzékeny, de ugyanazt eszi. Nem főzök kétfelé, de általában azok az ételek, amiket ebédre készítek, azok alapból majdnem mind gluténmentesek. Hála Istennek az ilyesmik, mint a rizs, krumpli, zöldségek, húsok mentesek. Nyilván oda kell figyelnem, hogy milyen fűszert használok vagy hogy mivel készítek rántást, de alapból ez elég egyszerű. A férjem persze napközben eszik mást is, nem tart gluténmentes diétát.

TB: Van egyébként kedvenc gluténmentes étele?

KD: Neki is a hortobágyi húsos palacsinta, mint nekem, de ezen kívül imádja a lasagnét (ez is bekerült a szakácskönyvbe) is.

TB: Bármi hiányzik neked a „normál” ételek közül?

KD: Az ételek közül nem. Mára eljutottam odáig, hogy amit csak szeretnék, azt meg tudom csinálni. A kezdetekben persze éreztem, hogy jaj, nem ehetek mondjuk mézes krémest, amit én nagyon szerettem, de ez addig tartott, ameddig nem tanultam meg megsütni. A gluténmentes életből ami viszont nagyon hiányzik, az a spontaneitás. Hogy be tudjak ülni például a többiekkel egy pizzára, vagy ha elmegyünk bárhova étterembe, akkor ne kelljen előtte rákészülnöm, hogy mit tudok majd enni. A vendéglátás sajnos még nem annyira felkészült ebből a szempontból.

Mi Balatonbogláron élünk. Az egész déli parton kb. 2 helyet tudok, amit megbízhatónak mondanék. Nagyon sokan kínálnak gluténmentes ételt, de ugye nekünk,  cöliákiásoknak,  a legapróbb keresztszennyeződés is problémát okoz.

TB: Ha nyaralni mentek, hogy választotok helyet? Mennyire tudod kiszűrni, hogy megbízható-e egy hely?

KD: Minden esetben felkeresem őket telefonon, vagy emailben, mert nálam nemcsak az van, hogy belülről roncsolódnak a bélbolyhaim, hanem fél órán belül teljesen kiütöm magam a legkisebb szennyeződéstől is. Tehát vagy olyan helyre megyünk, ahol én tudok főzni, vagy olyanra, akikkel előre egyeztettem ez ügyben és fel vannak ilyesmire készülve.

TB: 7 éve írod a blogod, amióta kiderült, hogy cöliákiás vagy. Miben változott azóta?

KD: Én anno nem is gondoltam volna, hogy egyáltalán fogják olvasni. Azzal a céllal indítottam el, hogy hátha tudok segíteni valakinek. De volt benne egy olyan napló-szerűség is, hogy majd később vissza tudjam olvasni a gondolataimat. De persze most már azért van egy megfelelési vágy, hiszen nagyon sokan olvasnak és várják a minőségi tartalmat szerencsére.

TB: Nagyon sok mentes blog van a piacon, szinte divattá is vált. Miben vagy te más a többiektől?

KD: A szakdolgozatomat kommunikáció szakon egyébként ebből írtam. Akkor megkérdeztem a követőket, hogy mi az, amit ők pozitívnak gondolnak a blogomban? Azt válaszolták, hogy a személyes hangvételem, illetve a pozitív hozzáállásom az, ami nekik tetszik. Illetve, hogy nem csak szárazon leírt recepteket közlök, hanem benne vagyok én is.

A blogot Gluténmentes élet néven találjátok meg itt >>> és a hozzá kapcsolódó közösségi fórumokat pedig itt >>> és itt >>>.

A könyvet lapozgatva és a könyvbemutatón ízelítőként kóstolt kókuszgolyó és káposztás pogácsa után egyébként

én is elhittem, hogy ez a szakácskönyv tud valami titkot…

Tomkó Bori

(fotók: BOOOK Kiadó – Kaszás Gergely)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük