Légy a sorsod királynője! – interjú Schütz Gabriella illat- és ékszerkreátorral

Annyiszor halljuk, ha boldog életre vágyunk, váljunk a sorsunk kovácsává! De mi van akkor, ha egy nő ennél finomabb megoldásra vágyik, és sorsának izzasztó kovácsolgatása után, szívesen megünnepelné saját nőiességét, küzdelmeit, sikereit, vagy épp tanulva kudarcaiból, újrakezdené. Koronáját megigazítva, emelt fővel.

Egy olyan illat- és ékszerkreátorral beszélgetett Finy Petra, aki ebben segít. Schütz Gabriella a Pomanders ékszerek megálmodója olyan különleges, illatos ékszereket készít, melyek teljesen egyediek, ezüstből öntött nyitható szelencéjükkel, ritka drágaköveivel, és melyek nem utolsó sorban hasonlatosak a reneszánsz korabeli, királyok és királynők által viseltekhez.

Finy Petra: Az aromamedál nem teljesen új műfaj, régen királyok és királynők viselték: hordták rontás ellen, vagy járványok idején abban bízva, hogy elkerülik a pestist, később puszta örömből. Honnan jött az ötlet, hogy feltámaszd ezt azt elfeledett hagyományt?

Schütz Gabriella: Visszatekintve mindig könnyű értelmezni, és látni az utat, mely egyenesen vezet, vagy éppen hatalmas vargabetűket leírva kanyarog, de végül eléri célját. Évek óta forgolódott bennem egy szikra, mely fel-fel csillant, például amikor elvégeztem az aromaterápiás képzéseket, vagy amikor megszületett az Aromatika magazin, melyet immáron hatodik éve szerkesztek. Mindig is rajongtam a gyönyörű ékszerekért, az illatok pedig egészen kisgyerek koromtól kezdve szerepet játszottak az életemben. A kérdésedre válaszolva egy cikkhez gyűjtöttem éppen anyagot, mely a tömjénről szólt, amikor „belebotlottam” egy francia nyelvű tanulmányba, mely a XV. századi aroma ékszerekről szólt. Akkor és ott elkezdődött bennem valami. Ha hatásvadász lennék, azt mondanám, olyan érzés volt, mint amikor villám csap beléd. De erről nem volt szó. Inkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy ez volt az a kulcs, ami kinyitotta bennem azt a zárat, amihez eddig nem volt hozzáférésem.

FP: Elmeséled a Pomanders név eredetét?

SG: Ó igen, emlékszem, amikor a kanapén ülve sorra vettem azokat a neveket, amelyek először az eszembe jutottak. Most, hogy kérdezed, visszanéztem a füzetem, ahová akkor a listát írtam a nevekről, amelyek tetszettek, és a pomander pontosan a második volt a sorban, az ambrózia után, és a pompadúr előtt. Azért esett rá a választásom, mert franciául, ez a szó jelenti azt a nyitható aroma medált, melybe állati és növényi eredetű aromás anyagokat tettek, és amelyre a mi magyar szelence szavunk kevés. A „pomme” egyébként almát jelent, utalva az ékszer gömbölyűségére, az „ambre” pedig ámbrát jelent, mely egy állati eredetű roppant drága illatszer volt. A pomander tehát a francia pomme d’ambre (ámbra alma) kifejezésből ered.

FP: Igazi, karrierváltó vagy, hiszen francia szakos bölcsészként sokáig újságíróként dolgoztál, illetve még dolgozol is. Az, hogy ékszerekkel kényezteted, erősíted a nőket, új dolog. Egy beteljesületlen álom megvalósulása ez?

SG: Abszolút. Olyan, mintha egy álomból ébredtem volna fel. Azt gondolom, végre megérkeztem, és a helyemen vagyok.

FP: Hogyan tudsz segíteni a nőknek ezzel? Van olyan történet esetleg, amit megoszthatsz velünk? Milyenek a visszajelzések?

SG: Én csak ékszereket és illatokat mutatok nekik. Ők azok, akik választanak, és változtatnak, változnak. Ha az illataim, ékszereim a katalizátor szerepét töltik be ebben a folyamatban, az örömmel tölt el. A visszajelzések azt mondhatom, hogy maximálisan pozitívak. A mai nap amikor ezeket a sorokat írom, például azt az üzenetet kaptam, hogy az alváshoz sem veszi le az illető hölgy a karkötőt, olyan jó érzés számára benne lenni. Akad, aki a szépséget látja benne, és ezáltal önmagát is másképp „értelmezi”, és van, aki egészen különleges hatást tulajdonít ezeknek az ékszereknek. Én ezt nem tudom megítélni, nekem egyszerűen öröm készíteni őket, teljes lelkemmel alkotom őket, és ez fel-, be- és ki is tölt egyben.

FP: Ha azt mondanám, hogy negyvenegy évesen, két kamaszt lány nevelve, állandóan túlórázva, sakkozva a munkaidő, családidő, énidő között, némileg leamortizált lélekkel, ugyanakkor egyre erősödő szívvel, kérek tőled egy karkötőt, milyet ajánlanál? A királykék, türkizzöld, piros és élénk világoskék a kedvenc színeim.

SG: Mutatnék neked pár karkötőt ezekben a színekben, tehát az akvamarin, a kianit, a krizokolla, és persze a lapisz lazuli is szóba jönne. De fontos, hogy nem én ajánlok neked. Az ásványok választanak téged. Úgy értem, odavonzzák a tekintetedet, és tudni fogod elsőre, melyik szólít téged. Az lesz számodra a megfelelő. Még azt is elárulom, hogy sokszor megesik, hogy nem is a kedvenc szín lesz a befutó.

FP: Az illatokat komoly aromaszakértői munkával válogatod ki, képzed magad, az ásványok hatásaival is tisztában vagy, forrásvízben mosod meg őket, hogy a legjobb energiájú köveket rakhasd az ékszerbe. Ennyire nem mindegy mit hordunk magunkon?

SG: Nagyon sok „műanyag” illat és tárgy vesz minket körül. A legtöbben nem is ismerik az alapvető illatokat, hiszen valahogy elvesztettük a szaglásunkat, és az igazi illatokat „furának” találjuk. Nem is csoda ez, hiszen sajnos a legtöbbünk „ál” levendula és „hamis” citrom öblítőn, lakásillatosítón, kommersz parfümön nőtt fel. Ha megmutatom általában, hogy milyen az igazi levendula, azt majdnem mindenki összekeveri a rozmaringgal… Pedig a szaglás nagyon is fontos az életünkben. Az egyedüli érzékszervünk, melynek ingereire azonnali válasz születik az agyban, szemben a többi érzékszervünkkel. Egy gyors példával élve, ha megszúrja egy tüske az ujjunkat, ahhoz, hogy elhúzzuk azt a fájdalom miatt 0,09 másodpercnek kell eltelnie. Ahhoz viszont, hogy eldöntsük, elfintorítjuk-e az orrunk egy bizonyos illat miatt nem szükséges időnek eltelnie, azonnal reagálunk. Szóval igen, nagyon fontos, hogy mit viselünk, és milyen illatokkal vesszük körbe magunkat.

FP: Mi a leggyakoribb probléma, amivel hozzád fordulnak az emberek? Mi foglalkoztatja manapság a nőket?

SG: A nők. Ahányan vannak, annyiféle kérdéssel és reménnyel érkeznek. Sokszor nem találják az egyensúlyt és a harmóniát az életükben. Nem értik miért nem méltányolják, miért nem értékelik őket. Valahogy nem jól működtetik önmagukat. Átvesznek a férfiaktól bizonyos szerepeket, melyeket nem kellene. Hosszú történet ez, melyet az illatok, és az ékszerek önmagukban nem fognak megoldani. Ahhoz azonban hozzájárulhatnak, hogy lássák a lehetőséget, hogy van más út is.

FP: Férfiaknak is készítesz ékszereket, ennek honnan jött az ötlete? Ők milyen karkötőt viselnek a legszívesebben?

SG: Igen, a férfiak is viselhetnek illatos ékszereket. Számukra elsősorban a cédrus kollekciót készítettem. A cédrus fájának rendkívül magas a gyanta tartalma, mely az illóolajat tartalmazza. Éppen ezért, ha kezeletlen, akkor az orrunkhoz emelve érezhető balzsamosan édes, diszkrét illata. Nagy kedvenc a cédrus és az ásvány kombinációja. A férfiak számára a cédrussal általában a sárkány jáspist szoktam ajánlani, mely egészen különleges színeiben. Ha lennének sárkányok, biztosan ilyen színűek lennének a pikkelyeik, mint ennek az ásványnak a rajzolata. Ezen túl szeretik még a férfiak a lávakövet, mely porózus szerkezeténél fogva a rácseppentett illóolajat több napon keresztül párologtatja. A férfiak egyébként kedvelik a matt ásványokat, így a tigrisszem, vagy a kék szodalit is nagy kedvenc.

FP: Te hol jársz most az életedben? Neked milyen kövek és illatok segítenek a legjobban?

SG: Ez mindig változik, hogy éppen mi tetszik. Mostanság az én kedvencem a csaroit, mely egy lilás ásvány. Egyedül Szibériában bányásszák. Ami pedig az illatokat illeti, az ománi tömjén még mindig megunhatatlan számomra, mely a citrom illatával, és az ilang-ilang extra lepárlásából származó illóolajával egy különleges elegyet alkot. Ez a keverék nem más, mint az Angyalhívó névre hallgató szinergia. A Pomanders prémium illóolaj-keverékeit, tehát az Angyalhívót is a saját receptem szerint keverem, mely egyéb iránt a botanikai parfümkészítés szabályainak is megfelelő elegy, tehát akár parfümként is használható, bár én nem annak szántam.

FP: Melyik a két kedvenc női lelket erősítő idézeted?

SG: Mindkettő Coco Chanel-től van:

„Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet teremtette. Harminc évesen olyan, amilyenre az élet formálta. De ötven évesen olyan, amilyet megérdemelsz.”

„Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned, amit soha nem tettél.”

 

FP: Nagy ismerője vagy a francia kultúrának, igazi franciamániás vagy, szerinted mi a legnagyobb különbség a francia és magyar nők között?

SG: A francia nők sokkal kevesebbet hisztiznek. Elfogadóbbak, lazábbak, könnyedebbek. Ja, és talán a legfontosabb, hogy sokkal többet mosolyognak, mint mi magyar nők.

FP: Melyik a nyári kollekcióból a kedvenc ékszered, ami a legtöbb nő életébe mosolyt, örömet hozhat?

SG: A legújabb innováció a mini ásványgyöngyökből készített bokalánc. Igaz, ezek nem illatosak, és kizárólag a nyárra készítem őket, mégsem tudom nem készíteni ezeket az ékszereket. Olyan gyönyörűségesek a fényben ragyogva, nem is értem, miért nem lehet sehol megkapni őket. Egy speciális gumidamilra fűzöm a gyöngyöket, – mely nem Kínából érkezik -, így könnyedén le és fel is lehet venni. Azoknak is jó megoldás lehet, akik szeretnének ásványokat viselni a bőrükön, de nem viselik el a nyakukban, vagy a csuklójukon, mert zavarja őket. A kedvencem a fehér kagylóból készült bokalánc valódi zafír gyönggyel ékesítve, illetve a „Princess” bokalánc, mely a hasonló nevű szelencés karkötőhöz igazodva tenyésztett igazgyöngyből, rodokrozitból, hegyikristályból, és fehér kagylóból áll. Csodaszép.

FP: Hol lehet téged elcsípni legközelebb, hiszen sokszor mész árusítani is rendezvényekre?

SG: Igazából egy évben kétszer vagyok a Lurdy Ház ásványbörzéjén tavasszal, és legközelebb december elején, mikulás napján is.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük