Mackók, akik a lelket is melengetik

Nyáron, amikor Finy Petra szerzőtársammal Kapolcson, a Művészetek Völgyében jártunk, sok-sok érdekességet is volt szerencsém látni.


Szerettem volna a saját élményeim mellett a szeretteimet is meglepni valami aprósággal, így belevetettük magunkat a kézművesek soraiba is.

Én mindenhol az egyedire, a különlegesre, a kuriózumra utazom, ami persze nem a pénzbeli értékében mérhető, hanem sokkal inkább a termék lelkében.

Így találtam meg azt a varázslatos standot is, akiről tudtam, hogy írnom kell, hogy más is megismerje.

Ő pedig a Lélekmackó.

 

Személyes érintettségem is van a témában, hiszen édesapám gyermekkora óta

gyűjti a mackókat, több mint 600 lakója van a házuknak.

Ezt a szerelmet örökölte az unokahúgom is, akinél 12 éves létére

már 100 fölött jár a macik száma.

Megalapították a testvérével Macínia államot, aminek császára, királya és hercegei is vannak. Minden maciról –az újakról is- becsukott szemmel is meg tudja mondani, kinek a nemzetségébe, családjába tartozik.

 

Szóval amikor megláttam a Lélekmackókat, hevesebben dobogott a szívem. Szívem szerint mindent megvettem volna családunk maci-rajongóinak, de választanom kellett.
A válogatás közben szóba elegyedtem a készítővel, de idő hiányában hosszas beszélgetést nem tudtunk megejteni.

De a fesztivál után annyira izgatott a téma, hogy meginterjúvoltam Arany Noémit, a Lélekmackó megálmodóját.

 

TB: Miért pont a mackók?

AN: Nem mackóvarrással kezdtem. Sokat kreatívkodtunk a lánykáimmal, mielőtt varrógép elé ültem. Soha nem tanultam szabni, varrni. Leültem a gép elé, próbálkoztam és egész gyorsan megtanultam. Sok minden apróság előzte meg a mackókat, patchwork, ágytakarók, faliképek… Aztán, úgy 5-6 éve egyik este vázlatoltam, rajzolgattam és egy mackó kerekedett ki belőle. Gondoltam, meg kell próbálnom ezt az arcot három dimenzióban, kézzelfoghatóvá tenni. Másnap megszületett az első mackóm.

TB: Honnan jött a név?

AN:

Nagyon fontossá tudnak válni a mackók egy ember életében, akár születésünktől végig kísérhetnek minket, vigaszt nyújthatnak, szeretetet adnak, óvnak és védenek.

Hiszek benne, hogy a mackóknak lelke van, így lettek ők a Lélekmackók.

 

TB: Miben mások a lélekmackók, mint a többi társuk?

AN: Amellett, hogy kis egyéniségek, különlegességüket az adja, hogy teljesen természetes alapanyagokból készítem őket.

Bundájukat növényekkel festem, hagymahéjjal, dióval, szederrel, bodzával, kökénnyel készülnek. Töltetük is természetes, fejükbe és pocakjukba tönkölypelyvával kevert levendulát töltök, ettől kellemes illatúak, és nyugtató hatásúak.

Karácsony közeledtével, limitált példányszámban készülnek fahéj illatú kis medvék is.

A mindig mosolygó mackókat gyermeki hangulatvilág lengi körül. A formák, a tekintetek léleksimogatóak. Egyediség, a szívet-lelket melengető mosoly mind-mind jellemző a Lélekmackókra.

Az Iparművészeti Lektorátus elé is eljutottak, és megfeleltek az általuk meghatározott kívánalmaknak, így zsűrizett mackók lettek, amiről természetesen a mackó gazdik tanúsítványt kapnak.

 

TB: Mindegyikőjüket elnevezed?

AN: Igen, nagy többségüket már a készítésükkor, a karakterek kialakításakor elnevezem.

Nem csak a bundájuk színéből lehet következtetni arra, hogy melyik születik mackólánynak, vagy éppen mackófinak. A fejforma, az arc, az orr, a fülek elhelyezkedése, a szemek állása mind utal arra, hogy éppen milyen karakter születik.

Például egy nagyon elégedett mackó fülei klasszikusan fent vannak, az orra nagyobb, a szemei közel ülőek, mosolya nagyobb, mint egy megszeppent, visszahúzódó mackóé, ahol a fülecskék lent, szinte lógnak, a nózi pici, a szemek pedig távol ülnek egymástól.

És persze megkülönböztethetünk érdeklődő, kíváncsi, álmodozó, huncutul mosolygókat, és még hosszasan sorolhatnám. Nevüket ezen tulajdonságaik alapján kapják. Természetesen egyedi megrendelés esetén névre szóló mackó is készül, megadva így a vásárlói szabadságot a nevek választásához.

 

TB: Van személyes kedvenced?

AN: Nem tudok ilyet mondani! Mindegyiket szeretem, hiszen ugyanolyan aprólékos, részletekre figyelő lelkesedéssel készítem és kicsit mindegyik az enyém, az én lelkemből egy darabka. Az a cél vezérel, hogy aki Lélekmackó-gazdi már és aki szeretne az lenni, érezze azt a szeretetet, amit én érzek a készítésükkor.

 

TB: Hova költöztek legmesszebb a mackók?

AN: Európa-szerte leltek már szerető otthonra Lélekmackók, de Japánban is többen mosolyognak!

Voltak olyan szerencsések is köztük, akik átszelhették az óceánt, Hawaii-ig és New York-ig utaztak!

De nagyon nagy boldogság és

hatalmas öröm volt számomra, amikor egy országos csatornán, egy vetélkedőben, estéről estére láthattam két Lélekmackómat is. Egy kedves megrendelőm játékosként vett részt a műsorban, és végigkísérték a Lélekmackók a műsoron.

Nagyon szurkoltam, hogy szerencsét hozzanak a macikák. Büszkén mondhatom,

hogy ezen a vizsgán is átmentek!

 

Szerencsésnek mondhatja magát az, aki ilyen különleges Lélekmackó gazdája lehet, az biztos! Én már csak tudom, milyen az, amikor valaki macirajongó… Minden egyes régi és új jövevény a legnagyobb becsben van tartva a családunkban. 

És persze mindenféle használati tárgyból is van macis: bögre, zokni, póló, pulcsi, párna, sótartó, és még sorolhatnám naphosszat.

Számomra rendkívül érdekes és becsülendő, ha valakinek olyan szenvedélye van,

ami egész életén át kíséri és nem unja meg.

Én magamban még nem találtam ilyet… Sajnos vagy sem, nem tudom.

Tomkó Bori

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.