Skip to content
A legutóbb megjelent írásom nagyon sok olvasót késztetett arra, hogy reagáljon az ott leírtakra.
(tovább…)
Mostanában valamiért gyakran eszembe jut, hogy miképp éltem meg a lányom születését követő első időszakot.
(tovább…)
Tudjátok, rohadtul elegem van! Mert nem elég, hogy napjában százszor gondolok arra, hogy elég jó anya vagyok-e, hogy jól csinálom-e, amit csinálok, vagy hogy éppen őrlődök aközött, hogy adott szituációban ésszel, vagy szívvel neveljem-e a gyerekem, még ráadásul úgy is érzem, hogy a környezetem is mindent megtesz azért, hogy én rosszul érezzem magamat.
(tovább…)
Anyának lenni a legszebb, de sokszor a legnehezebb feladat. Sok idézetünk szól róluk, rólunk, amik viccesek, elgondolkodtatóak és rávilágítanak másoknak is arra, kik is vagyunk mi, anyák…
(tovább…)
– Anya, figyelj! szomjas vagyok! – iszik, majd eltelik két perc.
– Anya, pisilnem kell! – elrohan. Csobogás, meg mindenféle más fura hang… (tovább…)
Vannak olyan napok, amikor a Gyermekem, Szememfénye, Egyszembogaram, Életemértelme semmi mást nem tud mondani nekem, csak azt, hogy ,,Nem”.
(tovább…)