Skip to content
Ma eltört a mécses.
(tovább…)
Dermedten állok az ajtód előtt.
(tovább…)
Ingoványos talajon járok nap, mint nap. Szétfolyik lábam nyomán az idő.
(tovább…)
Csend van. Olyan nagy csend van. Kézzelfogható a csend, markolni tudná. De a fejében egyre jobban, hangosabban kiabálnak a gondolatok. Ki akarnak törni, a csend tudtára akarják adni, hogy itt vannak, tudják mit okoz, tudják, hogy a mérhetetlen csend ennyi szomorúságot rejt.
(tovább…)
Szeretnék csended lenni,
(tovább…)
Akkoriban már régóta nem volt senkim, de titokban, legbelül szerettem volna, ha van.
(tovább…)