Skip to content
Ülök és várok, a fülemben dübörög a vér, koncentrálok a légzésemre és hogy ne pityeregjek.
(tovább…)
A hideg ellenére feltartóztathatatlanul tavaszodik. Az új virágok feledtetik a régi virágok elvesztése felett érzett bánatot.
(tovább…)
Csak nézem a szép szemeidet és arra gondolok, hogy minden jobb volt így… Jobb, hogy nem maradtunk együtt, akkor − 8 évvel ezelőtt−, amikor még mindketten szinte gyerekek voltunk.
(tovább…)
Olyan vagy nekem, mint a drog. Tudom, hogy csak ártasz nekem, de nem tudok rólad lemondani. Még nem okoztál beteges függőséget, de érzem, hogy ha nem hagyjuk abba, akkor ebbe a „kapcsolatba” belehalok, egészen, testestől, lelkestől…
(tovább…)
Vége van, de nem tudom elfogadni…
(tovább…)