Skip to content
A huszonéves kor elején még belefér, hogy csak a jelenben éljünk.
(tovább…)
Várd meg azt a Valakit, akinek a te csended az ünnep, az ő ölelése a biztonságot nyújtó fészek.
(tovább…)
Több vagy nekem, mint a lelkemet tűzbe hozó szenvedélyes szerető.
(tovább…)
Mindig csak azt mondod: „Majd jövőre!” Vagy feltételeket szabsz: „Majd ha elég félretett pénzünk lesz!” A „Majd” feliratú vörös pecsét már évek óta letörölhetetlenül virít a homlokomon, mert újra és újra fejbe bélyegezel vele. De még meddig?
(tovább…)
A mellkasomon pihensz. Érzem, ahogy veszed a levegőt, hallom ahogy szuszogsz, és érzem picike szíved dobogását.
(tovább…)
Sosem gondoltam, hogy ennyire szerencsés lehetek.
(tovább…)