Skip to content
Egyik este Bori kezdeményezésre könnyed megbeszélés vette kezdetét. A téma: készítsünk fotómontázst magunkról, egy figyelemfelkeltő mondattal, amivel otthon maradásra buzdítunk mindenkit.
(tovább…)
Nosza rajta, ne vacakoljunk, járjuk újra a harmadik osztályt! Kezdjük a tesivel, hiszen attól felpezsdül a vér, szuper lesz utána a szellemi teljesítmény. Lelkes vagyok, lobog a hajam, be a has, ki a mell, rendezd a légzésed, kisanyám!
(tovább…)
Túl vagyunk a céges bulik és családlátogatások tornádóján, az ezeket követő romok – tűlevelek, konfettik és a zserbó minden maradékának – eltakarításán, és talán már pszichológusnál is voltunk, hogy a bennünket ért karácsonyi-újévi traumákat feldolgozzuk.
(tovább…)
Azt hiszem, megosztom veletek az élet néhány nagy… igazságát. Íme:
(tovább…)
Vannak filmek, melyek – nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért, de hatással vannak ránk, valahányszor látjuk őket. Mindig más fog meg belőle, attól függően éppen milyen életciklusban vagyunk, vagy mire emlékszünk vissza, vagy mit látunk magunk körül.
(tovább…)
Közel van december közepe, amikor Apa kórházba került. Tavaly ilyenkor. Karácsony előtt.
(tovább…)
És SzörnyElla felébredt a délutáni szunyókálásból, majd rádöbbent, hogy az élete kicsit sivárka, azaz reggel óta mit sem változott. Savanyú kis arcocskája kávéért kiáltott és kilibbent érte a „való világba”.
(tovább…)
Tisztelt Cégvezető!
Mint csatolt önéletrajzomból is kitűnik, nagy munkatapasztalattal rendelkezem, főként blablabla területen, legnagyobb sikereimet is itt értem el.
(tovább…)
Férfinek lenni nem lehet könnyű. Mármint igazi férfinek. Aki tekintélyes, erős. Aki létrehoz, aki alkot, aki teremt. Maradandót, értéket, tökéletest.
(tovább…)
A gimnáziumban imádtam úszni már elsőben is. Végre egyedül lehettem a gondolataimmal, főleg a „biztos, hogy ennyire rettenetesnek kell lennie egy kémiaórának?” és a „szeret-nem szeret a Pisti” kérdéskörökben.
(tovább…)
Lomtalanítok. Kidobtuk már a nagy lim-lomokat, és mindent, amit gondosan elraktunk „még jó lesz valamire” felkiáltással az elmúlt tíz-húsz-harminc évben.
(tovább…)
2019. szeptember 23. éjjel 1 óra
(tovább…)
Óhatatlanul hat ránk az agresszív marketing, a mindent eladni időben – lehetőleg kétszer – tolakodó, tapintatlan borzalma. Hiába nem akarunk róla tudomást venni, beleivódik a tudatalattinkba, beszivárog a bőrünk alá, hajtva az időt és a pénzünket.
(tovább…)
…és megint megszűnt egy oldal és megint megszűnt egy csoport, ahol egy számomra értékes ember elmondta-elmesélte, hogy az ő tapasztalati szűrőjén keresztül, hogyan látja a világot.
(tovább…)
Soha az addigi életemben nem tanultam annyit magamról, mint amióta anya lettem.
(tovább…)
Valamikor réges-régen – több, mint 25 éve – az első autóm egy 18 éves, szentjánosbogár-zöld kispolák volt – az az igazi, játékautó jellegű, indító-bowdenes.
(tovább…)
Sosem felejtem el a pillanatot, amikor ezt a táblát fotóztam és elneveztem „ágyún balettozni tilos”-nak. És sosem fogom elfelejteni azt a rákövetkező öt percet, amikor valaki a tiltás ellenére mégis megpróbálta.
(tovább…)
Kis vidéki faluban pihentünk, öreg parasztházas, csendes nyugalomban. A család többi része elvonult apa-fia programra, csak másnap voltak várhatóak.
(tovább…)
Ahogy a mondás tartja: ha egy macska nyávog a lábadnál, és felnéz rád, az élet mosolyog rád. Én kiegészíteném azzal, hogy néha az arcodba röhög.
(tovább…)
Az autó leállítja a zenét és jelzi: hívásom van „Ismeretlen szám”-tól. Sóhaj: Nahát, már úúúgy vártam!
(tovább…)
Kezdjük ott, hogy lányos apáknak biztos, hogy megfordul a fejében, hogy ha kinyírják az első, lányuk körül legyeskedő pasit, talán nem jön több. Mivel mindenféle törvény szabályozza a megfelelő viselkedést, így ezzel csak gondolatban játszanak el, viszont felhasználható eszközként marad az elriasztás.
(tovább…)
Biztos mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse a Facebookon, aki annyira tökéletes, hogy nincs is nála szuperebb a földön, a gyermekei annyira jólneveltek, hogy arra szavak sincsenek: minden megnyilvánulásuk olyan, mint egy plüssmaci lágy érintése, még akkor is, ha az verbális.
(tovább…)
Két öreg a helyi boltban – ketten együtt simán 150 év felett lehetnek.
Egyikük egy szép fonott kosárral hadonászik, másikuk a micisapkáját csapkodja a tenyerébe és már szinte kiabálnak.
(tovább…)
Ahogy megszületik a gyermeked, rögtön elvárja a környezeted, hogy veled együtt egy új személyiség is megszülessen, úgy, hogy te a régi maradj.
(tovább…)
Nyaralok, hunyorogva-vigyorogva szemlélem, hogy az élet szép, és persze hallok mindent, többek között a mögöttem lévő napágyak sorából is egy karcos hangot. Folyamatosan nyomja.
(tovább…)
Csörgött a csörgőóra, de már valamikor régebben. Mindenki visszaaludt: az anya és a két gyerek is, a családfő meg még nem ért haza az éjszakás műszakból.
(tovább…)
Gimisként mindenkinek volt legalább egy tanára, aki láttán sarokcsattintóan vigyázzba vágta magát, és akit hangos „Jó napot kívánok, Tanár úr!” köszöntéssel üdvözölt.
(tovább…)
Elindultam a cipőboltba, mert szükségem volt egy végtelenül egyszerű átmeneti tavaszi-őszi darabra, amibe csak úgy beleugrom, farmerhez és szoknyához is jó, magasabbnak tűnök benne, mint egy hobbit, remekül lehet benne vezetni, plusz zárt legyen, vízálló, semmiképpen ne velúr, ámde minimum nyolc centis sarokkal bírjon, ami vastagabb, mint egy nádszál, merthogy én nem vagyok az. (tovább…)
Nő és Férfi csodálatosan különbözőek mindenben. Ez nagyon sok példával szemléltethető, vegyük rögtön a legegyszerűbb problémák megoldását.
(tovább…)
A magam részéről annyira szeretek ruhát venni, mint fogat húzatni, nőgyógyászhoz járni vagy klotyót pucolni.
(tovább…)
Imádok rendezkedni az íróasztal fiókjaiban, csodás gyöngyszemeket szoktam találni. Most éppen ezt a szép levelet, amihez egy régebbi történetet kapcsolódik:
(tovább…)
– Anya, figyelj! szomjas vagyok! – iszik, majd eltelik két perc.
– Anya, pisilnem kell! – elrohan. Csobogás, meg mindenféle más fura hang… (tovább…)
Mivel mindig is ott lakott, gyakorlatilag születésünktől fogva figyelemmel kísérte az életünket.
(tovább…)
Történt egyszer réges-régen, hogy a Mátyás király utcaiak és a Bercsényi utcaiak háborúzni kezdtek.
(tovább…)
Először tökéletesen elég volt a hamvasan, szemtelenül üde fiatalság.
(tovább…)
Kicsit elpilledtem, gondoltam lezuhanyzom, ah, milyen jól fog esni egy ilyen nap után!
(tovább…)
– Halló! – mondja a gyanútlan, életvidám hang.
(tovább…)
Laza Anyu a tizenharmadik és egyben utolsó a #zanyatípusok sorában.
(tovább…)
