Skip to content
Tavaszodik, érzem. Itt az idő hamarosan.
(tovább…)
A hétvége úgy elrepült, mintha szárnyai nőttek volna. Igaz, nőttek is, de azokat Matyi királyfi hordta. Szárnyacskái fejletlenek voltak, repülésre még nem voltak jók, ő mégis elszántan csapkodott velük.
(tovább…)
A szeptemberben az volt a legjobb, hogy délutánonként még teljesen el lehetett feledkezni az iskoláról. Na jó, mondjuk a délután közepétől. Tanítás után hazaszaladt az ember, bekapta az ebédet, letudta a másnapi leckét, aztán irány az igazi élet!
(tovább…)
Ahogy a mondás tartja: ha egy macska nyávog a lábadnál, és felnéz rád, az élet mosolyog rád. Én kiegészíteném azzal, hogy néha az arcodba röhög.
(tovább…)
„Büdös dögök, sokkal rosszabbak, mint a kutyák!
Össze se lehet hasonlítani őket velük. Minden macska felesleges, számító, önző dög. Itt ugyan nem lesz macska, soha!”
(tovább…)